ELTE IK Virtuális Környezet teszt - képekben

Információtudomány. Szakirodalmi tétel: Információkritika és jövőperspektíva

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulás környeztek. Gondolat, Budapest, 2009. p. 87-101.

Az elektronikus tanulási környezetek a múlt század utolsó negyedétől kezdődően az oktatásfejlesztés meghatározó részét képezik. A fejlett információs társadalmakban a jövőben az egész oktatási-képzési rendszer meg fog változni. Már a 20. században megfogalmazódott az igény a változásra.

A szerző felteszi a kérdéseket:

• Meg kell-e mindennek változnia?
• Ha nem, akkor milyen mértékben változik?
• Minden változás egyértelműen pozitív vagy negatív?
• Ha nem, akkor hogyan lehetne a pozitív változásokat elősegíteni, a negatívakat elkerülni?
• Mennyiben új (valóban új) az, amit mások újnak mondanak?
• Valóban hatalmas társadalomformáló potenciált jelentene a változás?

 A jövő négy virtuális tartományán keresztül meg kell próbálnunk megválaszolni ezeket a kérdéseket. Tehát azt, hogy mi marad változatlan, mi fejlődik tovább egyenletesen, mi fog továbbfejlődni, és mi fog visszafejlődni, hanyatlásnak indulni.

A tanulás a tanítás jövőjére vonatkozó elképzeléseket három csoportra (területre) bontja a szerző:

1.      Technikai aspektus: milyen oktatási-tanulási médiumok dominálnak a jövőben

2.      Pedagógiai-módszertani aspektus: a tanítás és tanulás milyen módszerei terjednek el átlagosan?

3.      A jövő tanulási környezetének kognitív habitusa: Hogyan kapcsolódik össze a médium és a módszer?

1. Az infokommunikációs technológia jövőtrendjei

A technológia fejlődésének alakulását nehéz előre jelezni. Annak idején nem jósoltak nagy jövőt a számítógépnek. Úgy gondolták csak kevesen fognak élni a computer adta lehetőségekkel, és álmukban sem gondolták volna, hogy a számítógépek elférnek majd akár az asztalunkon is (és akkor az okostelefonokat még meg sem említettem). A jövőt tehát sokszor nem jól jósolják meg a (szak)emberek. Bill Gatesnek például át kellett írnia aki jövőről szóló könyvét megjelenése után, mert rájött, hogy az internetet meg sem említette benne. A információs technológia ilyen mértékű evolúciója tehát még a folyamatokat tervező, irányító szakembereket is meglepi. De vajon mi lehet az oka a notórius jövőtévesztésnek?

Az egyik magyarázat szerint az oka a tudományos-technikai innováció, a tervezői, mérnöki kreativitás és munka kalkulálhatatlan volta. A technikai evolúció a biológiaihoz hasonlóan kis lépésben történik, és kulcsszerepet játszanak benne az előre nem jelezhető felismerések, a véletlenek szelekciója. A tisztánlátást nehezíti az is, hogy a feltalálók rendszerint túlértékelik alkotásaik, felfedezéseik jelentőségét. Gyakran viszont ennek az ellenkezője történik meg: a kutatók, mérnökök túlbecsülik a nehézségeket.

Bill Gates átdolgozott könyvében kitért arra, hogy az internet fontos lesz majd a jövőben. Azonban arra ő sem számított, hogy ennyire népszerű lesz majd az emberek körében. A technika változására tehát a társadalom is hatással van (egyfajta „fekete doboz”).

A jövőre vonatkozó hibás jelzések abban keresendők, hogy arra számítanak a kutatók, hogy, a jelen folyamatai lineárisan fognak növekedni a későbbiekben folyamán (is).

Egy Delphi-kutatásban arra kérték a szakértőket, hogy jósolják meg mikorra fog beigazolódni a következő állítás: ”Minden iskola gazdagon fel lesz szerelve multimédiás tanulóhelyekkel, melyek online kapcsolatban állnak az információs hálózattal.” A bekövetkezés idejét körülbelül 2021-re jósolták. Jól mutatja tehát képzeletünk korlátait, hiszen a szerző szerint „állandó, rögzített berendezések már nem is lesznek”. Szerintem lesznek, csak nem ez lesz a jellemző mindenhol. Gondoljunk csak az általános tanári mentalitásra (legalábbis, ahogy például a közoktatásban tapasztaltam). A leglassabb változás sokszor az emberi fejekben tapasztalható. Ezért gondolom, hogy bár elterjedt lesz a multimédia és a mobil eszközök használata, a tanárok akkor is a papírra való jegyzetelést fogják elvárni, ahelyett, hogy laptopba engednék jegyzetelni a diákokat. Tehát úgy gondolom, hogy a társadalom maga lehet a fejlődés motorja, de gátja, hátráltatója is. Persze nem kell velem egyetérteni… :)

Feltehető tehát a kérdés: tudható-e bármi is teljes bizonyossággal az infokommunikációs technológiát illetően? Elvileg nem, de az eddigi trendekből levonhatunk néhány követeztetést:

1.  „Az internet terjedésének az üteme változatlanul folytatódik, amíg a televízióhoz és rádióhoz hasonlóan – gyakorlatilag minden háztartásban általánossá nem válik, illetve - a mobiltelefonhoz hasonlóan, valószínűleg azt felváltva - általánosan elterjedt személyi készülékeken át lesz elérhető.

2.  Egyre újabb alkalmazások jelennek meg, az interaktivitás, az interperszonalitás, az immerzió, a virtuális világban való aktív részvétel, a virtuális és kibővített valóság további, ma még nem sejtett, egyre fejlettebb formáival.

3.   A számítógépek méretcsökkenése, és teljesítménynövekedése középtávon biztosan folytatódik. Kisebbek és gyorsabbak lesznek és az áruk is csökken.

4.   A technológiai konvergencia következtében, többfunkciós készülékeken keresztül elvileg bárki, bármit, bárhonnan, bármikor elérhet.

5.  A számítógépek beépülnek a környezet elemeibe, és a mikro-elektronikai input-output eszközökkel kiegészítve intelligens környezetet alkotnak.”[1]

Az infokommunikációs eszközök evolúciója tehát mindig gyorsul. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel vajon mit fog kezdeni az egyén, a társadalom és nem utolsó sorban az oktatás.

2. A pedagógiai módszer a jövőben

Az ember kognitív architektúrája stabil szerkezet, viszonylag lassan változik. A tanulásra való alkalmasság (és a tanulásra, tanításra való késztetés is) genetikai örökség. Erre a genetikai bázisra épülnek a társadalmi életünk során szerzett tapasztalatok. Ezek jó része még ma is érvényes.

A történelmi újkor találmánya, a tömeges uniformizált tanulási-tanítási eszközök ma is jól hasznosíthatóak. Az akkor kialakult szervezeti formák és működésük azonban mára már elavulttá váltak. A mai tudás és másféle tanulási- és tanítási módszereket, másféle iskolát igényelnek.

Az útkereső teoretikusok közül sokan „pedagógiai paradigmaváltásról” beszélnek. Úgy gondolják, hogy olyan mértékű paradigmaváltás zajlik, mint a tömegoktatás kialakulásakor. A mostani változásra a leginkább illő szó az „egyéniesítés” lehet. Napjainkban az oktatás fontos kritériuma, hogy a munkaerőpiaci elvárások mellett az egyén igényeihez, képességeihez is alkalmazkodjon.

A teoretikusok a pedagógiát kvázi egzakt alkalmazott tudományként szeretnék láttatni. Ennek lényege, hogy a megfelelő kompetenciákkal rendelkező tanárok a társadalom által elvárt kompetenciákra tanítják meg a diákokat.

3. Az infokommunikációs technológia és a pedagógia módszertan kapcsolata

Az infokommunikációs eszközök oktatásban való felhasználásának gondolata tulajdonképpen egyidős az eszközök megjelenésével. A fejezetben a szerző több pozitív elméletet is említ, amelyek az egyéni alkalmazást és a hálózatban való tevékenységet emelték ki. Ezek az elméletek gyakran kritikátlanul pozitívak voltak. Az volt a meggyőződésük, hogy az iskolák számítógépesítése növelni fogja az oktatás hatékonyságát. Ez mind szép és jó – mondhatnánk – csak éppen ha a tanári kar nem készült fel a számítógépek oktatásban való konstruktív, kreatív alkalmazására, akkor az egész technikai eszközpark nem ér semmit.

Manapság a számítógép természetes eleme az oktatási környezeteknek, a mai ember kognitív habitusának szerves részét képezi. A technofil szakértők által előre jelzett áttörés azonban nem következett be.

A pedagógia és a technika viszonya meglehetősen aszimmetrikus. A tanítás és a tanulás módszertani kultúrája sokkal meghatározóbb, mint a technológiai felszereltség.

Tehát kritikusan kell tekintetünk a technológia (oktatásban való) alkalmazására. Csak attól, mert a modern technika is benne van a képletben, még nem lesz magától értetődően hatékony, eredményes, vagy éppen korszerű a folyamat.

A szerző megemlíti Seymour Papert az „időutazók parabolája” című történetét. A történet lényege annyi, amit már korábban is említettem: attól, hogy a technika fejlődik, sőt robbanásszerű változáson megy keresztül, még nem determinálja egyértelműen, hogy az oktatásban is fejlődés fog végbemenni. Bár az eredményes tanulás alapvetően nem technikafüggő (ezzel részben nem értek egyet, hiszen az interneten rengeteg információhoz hozzáférhetünk, és informálisan is rengeteget tanulhatunk), a ma iskolája mégis gépies, mechanikus rendszer.

Nyíri Kristóf Virtuális pedagógia – a 21. század tanulási környezete c. tanulmányában arra figyelmeztet, hogy a technikai elmaradottságunk miatt, romlanak a nemzetközi felméréseken produkált eredményeink. Ennek csökkentésére (a fiatalok számára) szerves tanulási környezetet kell biztosítani.

4. Nézőpontok az információtechnológiai kihívás értelmezéséhez

Nyíri Kristóf, Castells és Stanley a technika lelkes hívei közé tartoznak. Mások, mint például Ortega (róla alapképzésen mát tanultam :) , ő írt többek között a tömegember jelenségéről) vagy Heidegger inkább kritikus távolságtartással közelítenek a téma felé. Ortega a tömegember mint embertípus kialakulását leginkább a technológiai fejlődésre vezette vissza.

A fejezet ezen része ismét kitér a kognitív architektúra újból megváltozásának lehetőségére. Mérő 2005-ös tanulmányát említi a fejezet ezen része, aki félig ironikus tanulmányában a Homo informaticust, mint új „emberfajt’ említi. Neki a Homo sapiensnél sokkal jobb az információ-feldolgozó képessége. A név azonban nem szerencsés választás, a szerző inkább Donald besorolását, a Homo interneticust javasolja. Goldhauer az internet, és az emberekre gyakorolt negatív hatásokról ír.

A szerző említést tesz arra, hogy a fent említettek fényében a jövő (társadalma, oktatása, tanulása) sokféleképpen képzelhető el.

Marshall McLuhan a 60-as években fejtette ki nézeteit a posztmodern korról és hatásairól. Úgy gondolta, hogy a hagyományos könyves kultúra (a.k.a. Gutenberg-galaxis) helyébe  a posztmodern elektronikus kultúra lép. Úgy fogalmazott, hogy a mivel a tv-s generáció könnyen feldolgozható információkat kap a televízióból, nem fog tudni azonosulni a hagyományos oktatás távoli céljaival és módszereivel. Szavai ma még aktuálisabbak, mint akkor. Éppen ezért a tanári és a tanulói szerepnek is változnia kell.

A másik teoretikus, akit a könyv említ, Ivan Illich. Igencsak provokatív munkájában (Deschooling society), az iskola mint intézmény megszüntetését javasolja. De itt számunkra leginkább az az érdekes, amit az iskola intézménye helyett, alternatívaként javasolt. Az környezet és tanuló közti viszonyra helyezte a hangsúlyt. Az autonóm tanulás gyakorlatát gondolta célravezetőnek és hatékonynak, illetve azt, hogy a tanulás elszakadjon egy adott tértől, időtől, illetve a tanár személyétől. Mindenkinek lehetősége nyílna tapasztalatait megosztani másokkal (és ezáltal egymástól tanulni).

Nem gondolom, hogy az iskola intézményét teljes egészében meg kéne szüntetni, ott ugyanis egyfajta szocializáción megy át az ember. De mindenképpen meg kéne változtatni: alkalmazkodnia kéne egyrészt a tanulókhoz (résztvevőközpontú módszerek alkalmazásával), illetve a technika vívmányait hatékony mértékben és módszerekkel alkalmazva valóban be kéne építeni a tanítás gyakorlatába.

---

[1] Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulás környeztek. Gondolat, Budapest, 2009. p. 91.

Információtudomány. Szakirodalmi tétel: A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete

Forrás: Komenczi Bertalan: Információ, ember és társadalom. EKTF Líceum Kiadó, Eger, 2002. p. 110-127.

Az ember kognitív architektúrája nem egycsapásra lett olyan, amilyen most – több, egymásra épülő szakasz során nyerte el mai formáját. A szakemberek közt nincs teljes egyetértés a folyamat részleteit illetően, de a legtöbben elfogadják Merlin Donald szakaszolását. Szerinte három fontos lépésben alakult át az elme az ősemberétől a mai emberévé. Minden lépés jelentős változást hozott a gondolkodási szokások és kommunikáció terén. Tehát minden lépés alapjaiban változtatta meg információkezelés kultúráját.

1. A genetikai átadástól a kulturális tanulásig

A külvilág lassan változó jellemzőire a válasz a genomban vannak kódolva. A genom a fogamzás pillanatában rögzül, a későbbiekben már nem programozható át. Azonban lehetnek ennek az utánzáskészletnek nyitott elemei, amit a környezet ír bele, ilyen a madarak énektanulása vagy az imprinting, de a program alapvetően zárt voltán ez sem változtat. Az imprinting korai bevésődést jelent. A biológiai evolúció során a jobb génállománnyal rendelkező egyedek nagyobb eséllyel adják tovább génjeiket (ezt nevezik "genetikai átadás"). Így az egymást követő, egyre alkalmasabb példányok láncolatán keresztül végbemegy a környezethez való lassú, fokozatos alkalmazkodás.

A genetikai átadás mellett az egyéni tapasztalatszerzés is megjelent (ezzel a mindenkori jelen változásaihoz lehetett gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni). Ez a képesség a magasabbrendű fajok esetében rendkívül fejlett. Az egyes egyedek tehát „kettős tudás készlettel” rendelkeznek: a genomban kódolt információk, és az agyban kialakított reprezentációk együttes rendszeréről van szó.

A génekben felhalmozódott „tudás” a múltra vonatkozik, míg az agy a jelen környezethez való alkalmazkodásra képes. Tehát „kettős programozásról beszélünk (Beniger, Kay).

Az agy nyitott információs rendszer. A környezet változásaihoz alkalmazkodva, a környeztet hatására programozódik át. Az állatok számára az elsődleges információforrás éppen ezért a környezet.

Életünk epizódok soraként írható le. Emlékezeti rendszerünk a velünk megtörtént eseményeken és azokról alkotott reprezentációkon alapul.

Ha az emberi pszichikum kialakulását evolúciósan akarjuk értelmezni, a kognitív világból és a társas kapcsolatrendszerekből kell kiindulnunk. Merlin Donald ezt epizodikus kultúrának nevezte. Az emberszabásúak esetében ez tekinthető a kognitív evolúció kiindulópontjának. Az emberi elme fejlődésének története az a folyamatsor, melynek hatására a személyes tudás birtoklója számára szabadon hozzáférhetővé, átadhatóvá válik.

2. Kulturális átadás

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadás, ami a társak által szerzett tudások, tapasztalatok átadását jelenti (tehát a jelenben végbemenő, horizontális folyamatról van szó). Mivel az átadás társas kapcsolatokon keresztül történik, ezért szükséges hozzá egy társas hálózat, ami mentén a tudások továbbadhatóak. A kulturális átadás – a genetikai átadással szemben – a fajtásak közötti tapasztalatcserének is teret enged. Az emberek közötti kulturális átadás jellemző formái az expozíció, az ingerfokozás, a mímelés és az utánzásos tanulás (Tomasello). Az embernél a kulturális átadás alapformái az utánzásos tanulás, a tanítás alapján történő tanulás és az együttműködéses tanulás.

A konstrukciós képesség csak az emberekre jellemző. Ez tette lehetővé a változatos eszköz- és szimbólumrendszer létrehozását. Az egymás után következő generációk társadalmi konstrukciói eredményeképpen szimbólumvilágok jöttek létre . Ez a környezet jelenti a hátteret a fiatalok kognitív fejődéséhez. Tomasello ezt a hatásrendszert „kognitív habitusnak" nevezi. A kulturális átadás kognitív habitusok láncolatán keresztül ment (megy) végbe. Ez a főemlősök epizodikus elméjétől a mai modern ember mentális világához vezetett. Merlin Donald koncepciója szerint az átalakulás több lépésben ment végbe, melyek folytán új reprezentációs rendszerek alakultak ki. Az újak azonban nem szüntették meg a régi rendszer(eke)t. Így tehát a modern ember kognitív architektúrája egy komplex, mozaikszerű szerkezet.

3. Mimetikus kultúra

Merlin Donald a sajátos emberi kulturális környezet első megnyilvánulásának az utánzást tartotta. A görög mimezis kifejezés, utánzást jelent. Az utánzás szándékos, önkezdeményezésen alapuló, nem nyelvi reprezentációs tevékenység. A mimetikus kultúra a Homo erectus idején, körülbelül. kétmillió éve kezdődhetett el. A mimetikus kultúrára jellemző elmeműködés már más mint az epizodikus. Gazdagabbá vált a belső pszichikus világ, a reprezentációk egy része explicitté vált, aza másokkal is közölhetővé (tehát másokkal is megismertethetővé, megtaníthatóvá is). A belső pszichikus világ szétvált a társak számára is kifejezhető, közös reprezentációs rendszerre. Így jöhetett létre a közös tudás. Létrejöttek a közös tudásnak a megőrzésének, továbbfejlesztésének és átadásának megbízhatóan működő rendszerei, például a humán pedagógia, mely a hatékony tudástranszferre jött létre. Az ember így már születésétől tudhatja, hogy a felnőttek értékes tudásforrást jelentenek. A gyerekek oktatásának nagy része egyébként mimetikus természetű.

4. Mitikus kultúra

A Homo erectus mimetikus kultúrája sikeres adaptációnak bizonyult, több mint egymillió éven át fenn is maradt. Stabil társas szerveződések jöttek létre. Azonban ebben a világban mintha megállt volna az idő… Az előemberek közös tudása az epizodikus tudásbázisra épült, szorosan kötődött a megélt eseményekhez, tehát erősen kontextusfüggő volt. A beszéd megjelenésével sokkal hatékonyabbá vált a kommunikáció. Donald a kulturális evolúció ezen szakaszát mitikus kultúrának nevezte. Szerinte a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre.

Egy másik elmélet szerint a beszéd azért alakult ki, mert nagy kihívást jelentett az embereknek a hatékony információközlés, illetve információcsere, illetve a társas kapcsolatok fenntartása és menedzselés is sokkal könnyebbé vált a beszéd által (--> verbális kurkászás). Létfontosságúvá vált a másik szándékának gyors felismerése, a másik érzéseinek megbízható megítélése. A Homo sapiens számára a beszéd rendkívül hatékony kommunikációs eszközzé vált. A nyelv létrejöttének feltétele volt a szemiotikai készség és a jelek feltalálásának képessége. A kommunikációban médiaváltás történt: innentől nem (csak) a test fejezi ki a belső világunkat, hanem a beszéd is. Itt vált lehetővé az első emberi szimbólumrendszer megszületése.

A beszélt nyelvnek alapvető jelentősége van a tudásátadásban. Nagyon pontos információkat közölhetünk, remek tanulási-tanulási médium. Emellett az élő beszéd az emberek közötti kapcsolattartás leghatékonyabb és legalapvetőbb eszköze. A beszéd során az akusztikus jeleket nonverbális jelekkel egészítjük ki.

5. Teoretikus vagy modern kultúra

A teoretikus kultúra mentén létrejött a modern ember, aki kommunikációja lebonyolítására más az írást is használta. Ez alakította ki a modern társadalmakat. A modern társadalmakban a vizuális szimbólumok váltak meghatározóvá. 

Hajnal István az írás „számlájára írta” a racionális gondolkodás elterjedését.

Szécsi Gábor szerint az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét, új távlatokat nyitva az elvont gondolkodás, az összefüggéseket felismerő elme előtt.

A külső, szimbolikus tárolóeszközök (pl. pergamen, papír) használata révén megjelent a formális oktatás iránti igény. Az írásbeliség azonban sokáig csak kevesek kiváltsága volt.

Az írás után a következő médiumbeli változást a könyvnyomtatás hozta: így ugyanis sokkal szélesebb rétegek juthattak hozzá az információkhoz. A könyv egyfajta mobil szimbólumgyűjteményként értelmezhető, vele együtt kiszélesedhetett az emberi az emberi képességek spektruma.

A teoretikus kultúra hívta életre a Homo typographicust és alakította ki a modern társadalmat. A nyomtatással készült információtároló médiumok által kialakított kultúrát Marshall McLuhan Gutenberg-galaxisnak nevezte. McLuhan alkotta meg azt a feltevést, hogy az elektronikus médiumok meg fogják változtatni az írásbeliségen alapuló hagyományokat, és közvetve az egész társadalmat.

Ma még nem tudjuk, hogy ez az átalakítás új információs világot eredményezett-e. Merlin Donald könyvében nem lép túl a teoretikus kultúra formációján. Szerinte modern kultúránk sajátosságaként kialakult az úgynevezett „hibrid elme”, mely azt jelenti, hogy a modern, teoretikus réteg alatt megnyilvánul a többi (epizodikus, mitikus, mimetikus) szint is.

Nem tudhatjuk azonban, hogy a további evolúciós fejlődés és az IKT-eszközök új irányokat hoznak-e létre. Mindenesetre nagy kihívás a Gutenberg-galaxisnak az infokommunikációs eszközök rohamos fejlődése. A folyamat a távíróval kezdődött, ma pedig már rendelkezésre áll az internet, sőt okostelefonok is. Kialakulóban van a működés és szerveződés új rendszere: a hálózat.

__________________________
Felhasznált irodalom:
Komenczi Bertalan: Információ, ember és társadalom. EKTF Líceum Kiadó, Eger, 2002. p. 110-127.

Információtudomány. Szakirodalmi tétel: Tanulás és tanítás a kulturális evolúció rendszerében

Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat, Budapest, 2009. p. 11-33.

A tanítás és a tanulás igénye velünk született tulajdonság. A tanulás az emberi élet természetes velejárója. Környezetünkből információkat nyerünk, azokat feldolgozzuk, a saját belső rendszerükbe (tudásunk hálózatába) építjük bele. Az új információk erősíthetik vagy gyengíthetik eddigi mentális modelljeinket, hipotéziseinket.

A tanulás képessége a fejlettebb állatok alapvető jellemzője: nagy szerepe van a túlélésben és a környezethez való alkalmazkodásban. A környezet változásaira való alkalmazkodás válaszmintái az állatok génkészletében, a genomban rögzültek. Ez a fogamzás pillanatában rögzül, a későbbiekben nem írható át. Lehetnek ennek az utánzáskészletnek nyitott elemei is, amit az adott környezet ír bele, például madarak énektanulása vagy imprinting, de a program zárt voltán ez sem változtat. Az imprinting korai bevésődést jelent. A jelenséget Konrad Lorenz vizsgálta és írta le.

A "genetikai átadás" azt jelenti, hogy a jobb génállománnyal rendelkező egyedek valószínűleg nagyobb sikerrel adják tovább génjeiket. Így az egymást követő egyedek láncolatán keresztül a környezethez való lassú alkalmazkodás megy végbe.

A tanulás rendszerszemléletű értelmezése szerint az előbb említett genetikai átadás is felfogható tanulásként. Nahalka megfogalmazása szerint a tanulás tartós és adaptív változás. Tehát ebben az értelemben a genetikai átadás is tekinthető tanulásnak. A génekben felhalmozódott „tudás” az egész populáció, faj tudása. Ez a fajta tudás a múltra vonatkozik és teljes determinációt jelent. A tanulás alanya ilyen esetben nem maga az egyén, hanem az egész faj.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyén nem tanulhat: az egyes entitások is képesek alkalmazkodni a környezetükhöz a megfelelő viselkedés alkalmazásával. A tanulás az egyén számára tehát kettős: egyrészt a genetikai átadás során a genomban tárolt információk útján, másrészt a környezethez való adaptív válaszok révén is végbemehet.

A környezethez való alkalmazkodás II.

A környezethez való alkalmazkodás I.

Az agy a genommal ellentétben nyitott információs rendszer. A környezet változásainak hatására programozódik át. Az állatok számára az elsődleges és legfontosabb információforrás a környezet és annak állapota, illetve változása.

Életünk epizódok soraként játszódik le. Emlékezeti rendszerünk arra épül, amit a velünk történt eseményekről leképezünk és elraktározunk. A főemlősök és az emberszabásúak esetében a kognitív világból és a társas kapcsolatokból kell kiindulnunk. Ezt nevezte Merlin Donald epizodikus kultúrának. Ez a kognitív evolúció kiindulópontja.

1. Kulturális átadás
 

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadás. Ez a jelenség gyakran előfordul az állatvilágban is. A társak által szerzett tapasztalat átadását jelenti (tehát ilyen értelemben ez nem egy generációkon átívelő, vertikális, hanem a jelenben végbemenő, horizontális folyamat). Mivel az átadás társas kapcsolatokon keresztül történik, ezért szükséges hozzá egy hálózat, ami mentén a tudások továbbadhatóak.

Az ember azonban itt is különbözik az állatoktól. Nálunk ugyanis az utód biológiai és kulturális téren is örököl bizonyos dolgokat.

A kulturális átadás – az előbb ismertetett genetikai átadással szemben – a fajtásak közötti tapasztalatcserének is teret enged. Az emberek közötti kulturális átadás jellemző formái

• az utánzásos tanulás,
• a tanítás alapján végbemenő tanulás,
• és az együttműködéses tanulás.

A konstrukciós képesség egyedülállóan emberi vonás. Ez tette lehetővé azt, hogy változatos eszköz- és szimbólumrendszert hozzunk létre. Szintén sajátos emberi tulajdonság a szociogenezis. Ez együttműködésen alapuló találékonyságot jelent. Tehát a csoport ereje több alkotóelemei (tagjai) együttes erejénél, kreativitásánál, hatékonyságánál. (Itt emlékeztetném a kedves Olvasót a Hálózati kapcsolatok c. könyv első fejezetében hozott tűzoltóbrigádos példára: együtt a csoport képes volt eloltani a tüzet, az egyének külön-külön tevékenykedve viszont nem.) Ezentúl személyes valóságértelmezését is meg tudja osztani, kommunikálni tudja az ember a többiekkel. A kulturális átadás, a konstrukciós képesség és a sajátos kommunikáció teszi lehetővé a kulturális evolúciót.

Tomasello ezt a hatásrendszert „kognitív habitusnak nevezi”. A kulturális evolúció során ezek sajátos környezeti feltétel- és hatásrendszert jelentettek a célirányos tanításnak és tanulásnak. Ma ezt tágabb értelemben tanulási környezetnek nevezzük.

A szokásos pedagógiai felfogás ezzel szemben fizikai, biológiai és kulturális adottságrendszert ért rajta. A kulturális átadás ilyen kognitív habitusok láncolatán keresztül valósult 

meg. Ez a főemlősök epizodikus elméjétől a mai modern ember mentális világához vezetett.

Merlin Donald koncepciója szerint az átalakulás több lépésben ment végbe, melyek folytán új reprezentációs rendszerek alakultak ki. Az újak azonban nem szüntették meg a régit. Így tehát a modern ember kognitív architektúrája egy komplex, mozaikszerű szerkezet. A továbbiakban ezeket, a kognitív habitus formáit ismertetem.

 

Információs forradalmak

2. Mimetikus kultúra (mimézis gör. utánzás, lejátszás)

  

Merlin Donald a sajátos emberi kulturális környezet első megnyilvánulásának az utánzást tartotta. Az utánzás szándékos, önkezdeményezésen alapuló, nem nyelvi reprezentációs tevékenység. A mimetikus kultúra kb. 2 millió éve, a felegyenesedett ember, a Homo erectus idején kezdődhetett el. Ez a fajta elmeműködés már más mint az epizodikus. Gazdagabbá vált a belső pszichikus világ, a reprezentációk egy része explicitté vált, tehát másokkal is közölhető (~megtanítható). Az emberi pszichikum alkalmassá vált az önreflexióra, a szándék- és akaratnyilvánításra. Az emberek között kialakult a kommunikációs kényszer.

Az ember elsődleges információátvivő eszköze a saját teste lett: ezáltal tudott társaival közölni valamit (a mímelés által). A belső pszichikus világ szétvált a társak számára is kifejezhető, közös reprezentációs rendszerre. Így jöhetett létre a közös tudás. Létrejöttek a közös tudásnak a megőrzésének, továbbfejlesztésének és átadásának megbízhatóan működő rendszerei, például a humán pedagógia, mely a hatékony tudástranszferre jött létre. Az ember így már születésétől tudhatja, hogy a felnőttek értékes tudásforrást jelentenek. A gyerekek oktatásának nagy része egyébként mimetikus természetű.

3. Mitikus kultúra 

A homo erectus mimetikus kultúrája sikeres adaptációnak bizonyult, több mint egymillió éven át fennmaradt. Stabil társas szerveződések jöttek létre. Azonban ebben a világban mintha megállt volna az idő… Az előemberek közös tudása az epizodikus tudásbázisra épült, szorosan kötődött a megélt eseményekhez, tehát erősen kontextusfüggő volt. A beszéd megjelenésével sokkal hatékonyabbá vált a kommunikáció. Donald a kulturális evolúció ezen szakaszát mitikus kultúrának nevezte. Szerinte a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre.

Egy másik elmélet szerint a beszéd azért alakult ki, mert nagy kihívást jelentett az embereknek a hatékony információközlés,illetve információcsere. Létfontosságúvá vált ugyanis a másik szándékának gyors felismerése, a másik érzéseinek megbízható megítélése.

A homo sapiens számára a beszéd rendkívül hatékony kommunikációs eszközzé vált. A nyelv létrejöttének feltétele volt a szemiotikai készség és a jelek feltalálásának képessége. A kommunikációban médiaváltás történt: innentől nem (csak) a test fejezi ki a belső világunkat, hanem a beszéd is. Itt vált lehetővé az első emberi szimbólumrendszer megszületése.

A beszélt nyelvnek alapvető jelentősége van a tudásátadásban. Nagyon pontos információkat közölhetünk, remek tanulási-tanulási médium. Emellett az élő beszéd az emberek közötti kapcsolattartás leghatékonyabb és legalapvetőbb eszköze. A beszéd során az akusztikus jeleket nonverbális jelekkel egészítjük ki.

4. Teoretikus vagy modern kultúra 

Ez az emberi információkezelés legújabb dimenziója. Ennek új módja a külső, grafikus reprezentációk készítésének feltalálása. Ez az újítás alapvetően megváltoztatta az ember kulturális környezetét, kulturális habitusát és belső reprezentációs mintáinak szerveződését. Ezáltal a belső a memórián belüli reprezentációk materializálódnak, nyilvánossá, tartóssá váltak. Ez a fajta gondolkodás a korábbinál magasabb szintű, hatékonyabb analitikus gondolkodást, elméletalkotást tett lehetővé.

A külső szimbólumrendszerek értelmezéséhez azonban ki kellett alakítani és meg kellett tanulni a tudás jellé kódolásának és dekódolásának képességét. Ilyen szimbólum lehet például egy metafora.

A modern ember legnagyobb kognitív kompetenciája az olvasás. Az olvasott ember a szimbólumokat, jeleket helyesen tudja értelmezni. Egyébként szimbólumok a betűk is. „Az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét, új távlatokat nyitva az elvont, fogalmi gondolkodás, a bonyolultabb jelentéstani összefüggéseket felismerni képes, reflektáló elme előtt.”[1] A külső, szimbolikus tárolóeszközök (pl. pergamen, papír) használata révén megjelent a formális oktatás iránti igény. Az írás után a következő médiumbeli változást a könyvnyomtatás hozta: így ugyanis sokkal szélesebb rétegek juthattak hozzá az információkhoz. A nyomtatással az iskola berendezkedésében és működésében elterjedtek az írásbeliség jellemzői: a padok, mint a betűk rögzítetten voltak (vannak) elhelyezve. Ez viszont gátolta a hatékony szóbeli kommunikációt. De ugyanilyen katonás rendben működött a tudáshoz való hozzáengedés, a számonkérés is.

Tanulási környezet szempontjából elmondható, hogy a szóbeliség és az írásbeliség között egyfajta egyensúly alakult ki, tehát a tanár magyarázata és tankönyvek mintegy kiegészítették egymást.

A tradicionális oktatás alapfilozófiája a gyereket formálandó nyersanyagnak tekinti. Az iskola pedig ennek a folyamatnak a színtere. A hagyományos iskola struktúráját tovább merevítette az, hogy a tanár a neki kijáró tekintélyt veszi alaphelyzetnek. Ez, illetve a készre formált tananyagok nem igényeltek igazi, felelősségteljes, kreatív munkát.

A modern tömegoktatás a megjelenésétől kezdve kritikákat váltott ki. A 19. század végén, illetve a 20. század elején ezek a hangok felerősödtek. Alternatív pedagógiai elképzelések születtek, azonban széles körű változás nem történt.

5. Az elektronikus média és a hálózatok világa 

A teoretikus kultúra mentén létrejött a modern ember (Homo typhographicus), és kiformálta a modern társadalmakat. A nyomtatással készült információtároló médiumokat Mashall McLuhan Gutenberg-galaxisnak nevezte. McLuhan alkotta meg azt a feltevést, mely szerint az elektronikus médiumok alapvetően meg fogják változtatni az írásbeliségen alapuló hagyományokat, és közvetve az egész társadalmat.

Merlin Donald szerint modern kultúránk sajátosságaként kialakult az úgynevezett „hibrid elme”, mely azt jelenti, hogy a modern, teoretikus réteg alatt megnyilvánul a többi (epizodikus, mitikus, mimetikus) szint is. Az elme kognitív architektúrája azonban átalakulóban van.

Az első számítógépek algoritmusai a „szimbolikus varázsra” és „az algoritmus varázsra” épülnek. Az algoritmusok alkalmazásánál a számítógép a szimbólumkészletből a megfelelő elemeket, részeket kapcsolja össze. Az idő előrehaladtával ezek az algoritmusok sokkal összetettebbé, komplexebbé váltak.

Az emberek társas kapcsolataiban a beszéd tette azt lehetővé, hogy a kommunikációs interakció résztvevői kilépjenek a konkrét téridejéből.

A gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációjából született meg a világháló, amely napjainkban a vezérmédiumként integrálja a tömegkommunikációt és informatikát. A működés és szerveződés új rendje a hálózat lett. 

McLuhan a modern világ kommunikációjának leírására bevezette a „globális falu” fogalmát. Ma a globális falu már valóság, a távközlési műholdak és az internet segítségével a világ bármelyik pontján képesek lehetünk ugyanazokat az információkat megszerezni, birtokolni, illetve különböző tevékenységekbe bekapcsolódni. A Web 2.0-s eszközökkel pedig magunk is megoszthatunk, képezhetünk tartalmakat (például blogok, videómegosztók segítségével).

Az új, elektronikus médiavilág megrendítette a tömegoktatás régi, megkövesedett működésmódját. Akadozik az információk adagolva való tálalása, a tudás most már nem csak vertikálisan „adódik át ”.

6. Szimbolikus környezet és kognitív habitus a 21. század elején

A klasszikus teoretikus kultúra reprezentációs platformja a könyvlap (papír), egy standard kommunikációs csatorna. A modern világban ez a felület a képernyő. Az új kognitív habitusban a gyorsan változó információs világ manifesztálódik.

Több neves szakértő szerint a a digitális médium alapvetően nem hozott újat, csak felerősítette a szó elszakadását a fizikai jelenléttől. Véleményem szint – ha alapvetően nem is hozott akkora változást, mint az eddigi átmenetek – alaposan megváltoztatta az információhoz, a szimbólumrendszerhez való hozzáállásunkat. Az internet segítségével ugyanis egy-egy információ (adott esetben egy-egy szimbólum) sokkal hamarabb változik vagy évül el, mint korábban. Sokkal inkább (és sokkal hamarabb) képesnek kell lennünk a környezet változásaihoz való alkalmazkodásra.

______________________

[1] Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat, Budapest, 2009. p. 21.

Felhasznált irodalom:
Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat, Budapest, 2009. p. 11-33.
"Az információs forradalmak" c. kép lelőhelye (az alábbi videóból kivágva): http://bit.ly/KXtdEa