Távoktatás 6. óra: Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II.

Konzultációink helyszíne a Second Life-on
madártávlatból (saját kép)

Előző héten rendhagyó módon nem kellett blogbejegyzést készíteni, akkor ugyanis a Moodle és a Second Life integrálásából született Sloodle eszközöket próbáltuk ki. A Second Life felületén elért eredményeinket egyébként később is megtekinthetjük az Iskolapad felületén.

A 6. távoktatás órán folytattuk az oktatási környezet technológiájának és eszközrendszerének témáját.

1. Online eszközrendszerek a tanulás szolgálatában

Az online eszközök, a digitális tolltartó egyes eszközeinek segítségével az oktatási folyamat résztvevői (például a tanteremben ülő személyek) információt és különböző tudástartalmakat oszthatnak meg egymással, szűk környezetükkel, sőt, az egész (kül)világgal is. Maga a megosztás viszont alapvetően nem tanulási folyamat, csupán eszközhasználat.
Ezek az online eszközrendszerek tulajdonképpen olyanok, mint egy nap faliújság, az íróasztalunk meghosszabbítása, a pendrive-unk kiterjesztése.
A piacon hatalmas túlkínálat tapasztalható, rengeteg eszközt rakhatnánk bele digitális tolltartónkba. Érdemes inkább saját tolltartót kialakítani néhány eszközzel, amit viszont rendszeresen használunk.

2. Online közösségek

Ezek a közösségek nem oktatási környezetként jöttek létre (például a Facebook). Viszont mivel közösségről van szó, sokan tagjai, ezért tanulási célra is fel lehet használni. Ez azonban nem működik reflexszerűen, tudatos magatartásra, felhasználásra van szükség.

Az online eszközök tanulásban való alkalmazásával azonban felmerülhetnek problémák: a tanárszerep megváltozik. A Facebook csoport egy újfajta közösségszervezési lehetőség, azonban a tanárnak jól meg kell gondolnia, hogy hogyan akar a közösségi oldalon működni, illetve azt is, hogy mit oszt meg a hallgatóval. Létrehozhat akár két profilt is: egyiket a hallgatókkal való konzultációra, a másikat pedig magáncélra. Illetve módjában áll szabályozni, hogy mit láthatnak a hallgatói és mit nem.

Az online közösségek kapcsán négy alapprobléma jelentkezhet:

• Senki nem akar megosztani. A Facebook ilyen téren már nagy előnyben van, ott ugyanis sokan már reflexszerűen osztanak meg tartalmakat. Az e-learning felülteken viszont nem nagyon oszt meg tartalmakat senki. (Bár szerintem ha akarnék, se tudnék megosztani, ugyanis ha nincs fórum, akkor a fájlletöltésen kívül semmit nem tudunk az oldalon csinálni.) Általában van egy pont, amin át kell esni, utána már szívesebben oszt meg tartalmakat az ember. Facebook-on, a távoktatás csoportban is egyre szívesebben osztunk meg érdekes cikkeket, konzultáción készített képet.
• Ismerősök csoportkezelése, kapcsolatmenedzsment. Ezalatt például a tanár-diák viszonyt értjük. Tehát online környezetben milyen kapcsolatot tartson az ember tanárával, diákjaival. Erről megoszlanak a vélemények. Van aki szerint szigorúan be kell tartani a kontakt órán is meglévő formulákat, szabályokat, van aki szerint online környezetben ezen egy kicsit lehet lazítani.
• Problematikus még más rendszerek integrálása. Sok alkalmazás kínálja magát.
• Problémaként merülhet fel a már említett profilkezelés: vagyis meg kell válogatnunk, hogy kivel mit osztunk meg (nemcsak rázúdítjuk minden tartalmunkat az összes ismerősünkre vagy  Facebook világára).

Online tanulóközösségek kapcsán érdemes megemlíteni a Khan Akadémiát, ahol az emberek online közösségben, szervezetten tanulhatnak, kurzusokat lehet felvenni, a munkát pedig tutorok segítik.

Egy másik online tanulóközösség a Peer to Peer University, ahol a részvevők egymás között osztják meg tudásukat. Alapja tehát az egymástól való tanulás.

A fent említett két közösségnél tehát fordított szemléletmód figyelhető meg: nem az intézményesült oktatás készít webes alkalmazást, hanem a nyílt oktatás intézményesül az interneten. A tanulás és a közösségbe tartozás örömét pedig online környezetben is át lehet élni, csakúgy mint a hagyományos intézményesült felsőoktatási keretek között.
Összegében ezek a közösségek azért tudtak kialakulni, mert az emberek rájöttek arra, hogy tanulni öröm, ezt pedig az interneten keresztül, sőt akár egymástól is lehet.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez mind szép, de kis fogja igazolni azt, hogy az illető elvégzett egy vagy több kurzust egy efféle egyetemen. Néhány "intézmény" ad a LinkedIn profilba igazolást a végezettségről, azonban itt mégsem ez a lényeg. A legfontosabb, hogy az egyén a tanulás folytán gazdagabb lett bizonyos tudással, kompetenciákkal, tanulmányai alatt közösségbe tartott (és ehhez még csak ki sem kellett kimozdulnia otthonról).

3. Online tanulási környezetek

Az LCMS rendszereknek, így a Moodle-nek leginkább tartalommegosztó felületként, könyvjelzőként, linkgyűjteményként funkcionálnak, mint igazi tanulásmenedzselő rendszerként. A Web2-es eszközök pedig elveszik a teret előle, ott az ember ugyanis aktív lehet, megoszthat, véleményezhet.

Ezeket a rendszereket tehát valamilyen másik irányba kéne továbbfejleszteni, kooperatívabbá kellene őket tenni.

4. Virtuális oktatási környezetek

Már korábban említettem, hogy virtuálisnak a 3 dimenziós környezetet nevezzük. Ilyen környezet az általunk is használt Second Life.

Hat szempont alapján néztük végig a virtuális környezetek jellemzőit:

• A virtuális környezet használatakor felmerül a személyesség kérdése. Sokan azt állítják, hogy a virtuális világ nagyon személytelen. Mégis valahogy valószerűtlenül reális, hiszen egy alternatív formában, de végülis jelen vagyunk egy térben. Avatárjaink nem tudnak elbújni, maximum szellem alakban csatlakozni (bár a tapasztaltabb felhasználók már ezt is ki tudják szűrni). Bár a való élethez hasonlóan itt is van lehetőség mással foglalkozni (a valóságban, például osztálytermi környezetben a pad ápol és eltakar, Second Life-os ténykedéseim alatt pedig akár nyugodtan megvacsorázhatnék, senki nem venné észre. Mint ahogy real life-ban, itt is beszélgetünk, kommunikálunk egymással. Bár metakommunikációra az avatár képtelen, mégis jó módja a más-más helyről egy időben lezajló kommunikációnak.
•  A 3 dimenziós környezet rendkívül nagy mértékben formálható, alakítható. Virtuális környezet kialakításánál meg kell fontolni, hogy a valós környeztet másoljuk inkább, vagy alakítsunk ki saját magunk által megkonstruált környezetet. A véleményem az, hogy a saját magunk kialakított környezet is lehet nagyon hatékony a munka (esetünkben a konzultáció) számára. Az általunk használt „füves területen” az embernek nincs bezártság érzése, és valahogy jól esik – ha virtuálisan is – de egy kicsit nem tantermi környezetben, hanem a természet lágy ölén tanulni. 

Nem ultramodern épület, mégis hatékony
a munka (saját kép)

• Harmadik vizsgálódási pontunk a térhasználat volt. Ez összekapcsolódik a környezet kialakításának problematikájával, tehát azzal, hogy valós helyszíneket modellezünk vagy fantáziánkra bízzuk a tér kialakítását (természetesen úgy, hogy az hatékony legyen). Beszéltünk a zártság és a nyílt tér viszonyáról is. Itt megint a konzultációink helyszínét említeném, ahol egy körülbelül előadó- teremnyi nagyságú helyen, mégis szabad virtuális térben folyik a munka. Próbakonzultációnk alkalmával meglátogattuk a nagy előadótermet is. Valóban nagyon jól néz ki a terület, le a kalappal a grafikusok előtt. Valahogy mégis túl merevnek éreztem. Teljesen megfelel számomra a képen látható füves területen székre vagy a földre való leülés.
• A virtuális környezetekbe multimédia eszközök szabadon beilleszthetők. Azonban nem biztos, hogy mindent bele kell tuszkolni ebbe a világba. Tanár úr mesélt a nemrég lezajlott konferenciáról, aminek a jó gyakorlatok a virtuális térben volt a témája. Elmondta, hogy az előadók a megtekintésre szánt YouTube videókat nem a rendelkezésre álló nagy kivetítőre tették ki, hanem belinkelték a chat-ablakba, és mindenki egyénileg megnézhette azt. 
• Kommunikáció szempontjából elmondható, hogy mind azonnali (chat, IM vagy beszéd), mind késleltetett üzenet küldhető a másik fél részére. Megfigyelhető, hogy sokszor úgy viselkednek az emberek virtuális környezetben, mint a való életben: ha valakinek mondani akarnak valamit, közel mennek hozzá, esetleg még felé is fordulnak az avatárral. Illetve élnek bizonyos viselkedési formák is: ha például egyik avatár véletlenül a másik ölébe ül (mert például azt nem lehet megfelelőképpen irányítani), az avatár gazdája rendszerint bocsánatot kér. Pedig avatárjaink tényleg nem súlyos egyéniségek, és attól mert a másik az ölében vagy a nyakán ül, még látni lehet a többieket vagy a kivetítőt. Mégis bocsánatot kérnek. 
• A hatodik szempont, amiről beszéltünk az interakció szempontja volt. Mivel avatárjaink nem képesek metakommunikációra, kezdetben kissé nehézkes lehet a kommunikáció. De úgy gondolom, ez megszokható. Egy idő után pedig hang alapján már valamennyire be tudjuk azonosítani egymást (ha mást nem, azt, hogy őt már hallottuk máskor beszélni), ezáltal talán könnyebbé válthat az interakció.

A szerdai órán, illetve a próbakonzultáció alkalmával is volt szó az avatárok öltözködési (illetve egészen pontosan öltöztetési) szokásairól. Általánosságban elmondható, hogy a nők több időt töltenek azzal, hogy avatárjaik kinézete jó legyen (esetenként időről időre új ruhakölteményekben jelennek meg). A férfiakat ez nem érdekli. Szerintem ez egyrészt a nők ruhák, öltözködés és divat iránti jobb fogékonyságával magyarázható, másrészt azzal, hogy a nők kiskorukban sokat babáztak, vagy már felnőttek és saját gyermeküket öltöztetik – és voltaképpen is ez baba, ami öltöztetni lehet. Bár a nők között is akad olyan, akit elsősorban a dolog kommunikációs aspektusa, a konzultációs tevékenység érdekel, és nem az, hogy néz ki az avatárja. 

A próbakonzultáción arról is szó esett, hogy az ember egy idő után inkább saját képére formálja virtuális teremtményét. Illetve, ha kezdetben változtatta is, egy idő utána nem avatárja kinézetével, hanem a kommunikációval, a konzultációval fog törődni. Kíváncsi vagyok három-négy hét múlva hogy fognak kinézni a csoport avatárjai…

-*-

 

Egy kis kitérő/kiegészítés a személyesség kapcsán 
(Tudom, hogy az órán a virtualitás kapcsán volt szó a személyesség problematikájáról, ez pedig online, de úgy gondolom érdekes lehet, így megosztom.)

Nemcsak a virtuális eszközrendszerekkel, hanem az elektronikus eszközök használatával kapcsolatban is kialakult az a szemlélet, hogy ez nagymértékben elszemélytelenít. Tanár úr többször mesélt már ennek ellenkezőjéről. Nos, egyik kurzusom kapcsán is találtam ehhez kapcsolódó tartalmat. Remélem tetszeni fog.

***Elsőéves nappalisoknak innentől spoilerveszély!!*** :)

A kurkászás és az email

Ugye nem úgy gondolunk például az email-re, mint a társadalmi rend közvetett fenntartójára? Pedig van némi szerepe a társadalmi rend stabilitását adó gyenge kapcsoltok fenntartásában.

Meggyőzés és befolyásolás elmélete című kurzusomra Csermely Péter A  rejtett hálózatok ereje című könyvének egyik fejezetét dolgozom fel (9. fejezet: Társadalmi hálózatok). Ebben a fejezetben ír Csermely a "vakargatásokról". Ezt más néven kurkászásnak nevezhetjük. Csinálják a majmok, csinálják az emberek - csak épp más funkciót tölt be. A majmoknál elsődleges funkciója természetesen a bunda tisztán tartása, a kórokozók eltávolítása, a fertőzések megelőzése. Van azonban  a kurkászásnak egy másik, szociális funkciója is: kapcsolatfenntartásra, a közösség kohéziójának megőrzésére is alkalmas.

Az emberek a kurkászás hagyományos módját - tehát a kártevők eltávolítását - ritkábban végzik, például táborozás, kirándulás után alkalmazzák gyerekeiken (megnézik, hogy nincs-e bennük kullancs). A szociális változatot azonban már sokkal gyakrabban használjuk!

A hagyományos fizikai vakargatás mellett beszélhetünk még az ún. "pótvakargatásról" is. Ilyen a mosoly, a trécselés és a pletyka.

A technika elterjedésével azonban megjelent a "pót-pótvakargatás" is. Itt a fizikai jelenlétet felváltotta az online létezés. Itt már nem a vakargatás fizikai aktusa kerül át a beszélgetés síkjára, hanem a személyes jelenlétet váltja fel az  online (Csermely virtuálisat ír, de az email ugyebár online). A pót-pótvakargatásoknak több konkrét formája van. Például a telefon, az SMS, az email, a chat is pót-pótvakargatásnak minősül. Nos, úgy tűnik korunkban az emailnek és társainak igenis fontos szociális szerepe van. Hogy a Facebookról vagy a Skype-ról, ahol élőben tudjuk pótvakargatni ismerőseinket, barátainkat már ne is beszéljünk. Vagy ahogy Csermely fogalmaz: "így tehát a XXI. század társadalmak és psziché egyik legfontosabb stabilizálóivá léptek elő."[1]

Csermely alapvetően negatív minőségben említi azt, hogy a technika fejlődésével a személyközi kapcsolatok áttevődtek online síkra. Az előadások során is többször előkerült, hogy az email (illetve általában a technika) kapcsán sokan a felhozzák a személytelenséget, mint negatív tulajdonságot. De legalább van mód arra, hogy ilyen módon is vakargassuk egymást...

Ui.: Miért van az, hogy a Word ismeri az avatár szót, de az andragógiát nem?

_________

Felhasznált irodalom:

[1] Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje. Vincze Kiadó, Budapest.

Képek lelőhelyei:

http://bit.ly/GMBcT9

http://bit.ly/GMVAj4

http://bit.ly/GGx6sX

http://bit.ly/GHu4TA

Távoktatás 4. óra: Az oktatás környezete, az oktatási környezet színterei

Az eheti órán folytattuk a fogalmak tisztázását: az oktatási környezet, oktatási színtér témakörét jártuk végig.

Kovács Ilma Az elektronikus tanulásról című könyvében úgy fogalmaz, "tanulási környezeten az oktatás külső feltételeit értjük."[1] Nézzük meg, milyen tanulási környezetei, külső feltételei lehetnek az oktatásnak!

 

AZ OKTATÁSI KÖRNYEZET SZÍNTEREI

1. Kontakt oktatás

A kontakt órás oktatásszervezési forma időben és térben azonos tevékenységet jelent. A résztvevők tehát személyesen egy helyen vannak jelen a folyamat során, verbális és nonverbális jelekkel kommunikálnak egymással. Ha valaki kilép a teremből, kilép a folyamatból is (tehát ha a tanár távozik a teremből, a folyamatnak vége szakad, ha pedig valamelyik tanuló megy el, az ő számára ér véget a folyamat.) Hálózati csatlakozás nincs, ami az (osztály)terem zárt ajtaja mögött lezajlik, az ott is marad. 

A résztvevő hozhat tartalmat kívülről (például könyv, hand-out vagy prezentáció formájában), ám az általában menet közben nem változik. Kivételt képezhet ez alól, amikor a tanár egy feladattal aktivizálja a csoportot: brainstorming-gal kezdenek hozzá, a tanár pedig egy-egy diát megtölt a résztvevők által mondott információval. Későbbi gondolkodásuk során pedig ebből indulnak ki. Beismerem, ez a fajta módszer nem túl gyakori, de azért nem is elképzelhetetlen.

A kontakt módon történő oktatás nem jelenti a technológia, hiányát vagy kizárását. Például idősek szociálandragógiáján megtörténik a számítógéppel segített oktatás. Múlt órán a Tanár úr képeket mutatott, illetve kiselőadásaink során mi is a számítógép adta lehetőségekkel fogunk élni. Internetkapcsolatot viszont nem áll a rendelkezésünkre.
Alkalmazhatóak még a kontakt oktatásban nyelvoktató szoftverek is, melyekkel például a nyelvtani szabályok alkalmazását, a szavak helyes kiejtését lehet gyakorolni.

2. Online eszközökkel támogatott kontakt tevékenység

Ennél a tevékenységmódnál térben és időben (nagyjából) azonos a tevékenységet végeznek a résztvevők. Az információs és kommunikációs folyamatok itt már interaktívak. Itt valódi interaktivitásról van szó, a tanulók tevékeny részvételéről.

Ekkor már nem csak a folyamat közvetlen megélői, résztvevői kommunikálhatnak egymással, hanem a külvilág is bekapcsolódhat. Az internet adta lehetőségeket kihasználva képletesen megnyílik a terem ajtaja. A tanulók akár hálózatba kötve is tudnak kommunikálni. Ilyen tevékenységet végeznek azok, akik egy megosztott Google dokumentumba jegyzetelnek.

3.      Blended learning

A blended learning-nél a kontakt órás munkaszervezést kiegészíti valamilyen online vagy virtuális környezetben végzett tevékenység. Itt is a személyes jelenlét dominál, ám a folyamat egy része különböző térben és időben megy végbe. A tanulók (hallgatók) megoldandó feladatokat kapnak.  A tanulás támogatására létrehozható valamilyen online közösség (például Facebook csoport), amely akkor működik a legjobban, ha az online jelenlétet megelőzte személyes találkozás is.

Blended learning-nek, azaz kevert tanulási formának tekinthető például a mi távoktatás kurzusunk (legalábbis ahogy én szeretném teljesíteni): azaz konkakt órai körülmények között zajló előadás után blogbejegyzést kell készíteni (online "dimenzió"), aztán pedig arról virtuális környezetben (Second Life-on) konzultálni kell.

Az információs és kommunikációs folyamatok nem csak szinkron módon folynak, hiszen az általam megírt blogbejegyzést akármikor kommentálhatjátok. Előfordulhat olyan feladat is, amikor a résztvevőknek jelen kell lenniük, mert a feladat aktív virtuális jelenlétet igényel (ilyenek a Second Life-on végzett konzultációink).
Ebbe a típusba sorolom egyik BA-s kurzusomat is. Ott az első néhány órán történt tanári előadás után csoportos prezentációkat kellett készíteni, ezután/ezzel párhuzamosan pedig az ILIAS felületén indított "blogba" kellett bejegyzéseket készíteni (szintén csoport szinten), illetve kommentelni.

Az instruktív módszertant kedvelő tanárok rendszerint kockázatosnak tartják ezt a fajta tanulásszervezési módot illetve azt, hogy kiemeljenek feladatokat az órai keretek közül, ezzel mintegy kiengedjék a kezükből a folyamat irányítását. Attól félnek, hogy így nem lenne hatékony a folyamat. De ha jobban belegondolunk pont ezt teszi a tanár, ha házi feladatot ad. Annak elkészítésekor sincs ott a gyerek mellett, (optimális esetben) mégis elkészíti a diák a feladatot.

4. Távoktatás mint oktatási környezet

Ekkor az oktatási folyamat döntő többsége online vagy virtuális térben, online kooperatív, kollaborációs közegben zajlik. Térben és időben (az esetleges személyes konzultációktól eltekintve) független. Lehet csak térfüggetlen is, amikor online vagy virtuális felületen történő konzultáción vesznek részt a hallgatók.

Az internetes csoportok tagjaiban sokszor megjelenik az igény, hogy személyesen is találkozzanak, így „real life”-ban is találkozókat kezdeményeznek (például blogtalálkozók). Ezáltal pedig sokkal hatékonyabb lehet a későbbi munka.

Felmerülhet a kérdés, hogy tevékenység-központú vagy tartalomközpontú legyen-e a távoktatás. Leginkább tevékenyen lehet valamilyen tudást, kompetenciát elsajátítani, így szerencsésebb a tevékenység-központú oktatásszervezés. Azonban ennek megkonstruálása sokkal bonyolultabb, mint a tananyagközpontú oktatásé.
A tevékenység-központú tanulásszervezésnek nem zárt a kimenetele, ezért sokkal munkaigényesebb a folyamat megszervezése, illetve menedzselése. A kontakt tevékenységgel ellentétben itt közvetett a folyamatszabályozás, ezért nem lehet mindent pontosan leszabályozni - tehát azt, hogy mit csinál éppen a tanuló. Távoktatásos tanulásnál felkelhetek az asztaltól, megfőzhetem az ebédet, meg is ehetem, senki nem akadályoz meg. Fokozni kell tehát a felhasználó motivációját: olyan környezetet kell tehát fejleszteni, hogy ne akarjak felkelni ebédet csinálni - ez viszont nem könnyű feladat. Ehhez pedig tudni kell, hogy a folyamat során mi történik a hallgatóval. Ez szintén nehéz feladat, hiszen már a kontakt oktatásnál sem biztos, hogy a tanár teljesen tisztában van azzal, mit csinálnak, gondolnak a hallgatók (jelentéti oktatásnál is lehet okosan kinézni a fejünkből, úgy tenni, mintha bőszen írnánk, közben pedig épp művészi vénánkat csillogtatjuk meg). Tehát, bár nehéz feladat jó távoktatási folyamatot létrehozni, ha végül mégsem lett hatékony a folyamat, az azt jelenti, hogy nem konstruálták meg és menedzselték elég jól a folyamatot. (Ugyanez igaz a jelenléti, kontakt oktatásra is.)

A blended learning és a távoktatási környezet alkalmazásával megváltozik a tanár szerepe. Míg jelenléti oktatásnál alapvetően a tanár a tanulás fő motorja, addig a blended learning internetes részénél és távoktatás esetében inkább egyfajta mentori, facilitátori szerepet vesz fel.

AZ OKTATÁSI KÖRNYEZET TECHNOLÓGIÁJA ÉS ESZKÖZRENDSZERE

1.  Kontakt osztálytermi tevékenység technológiája

Ebben az oktatásszervezési/tanítási módszerben a hagyományos, általunk már jól ismert tevékenységek vannak jelen. Itt beszélhetünk tanár- és tanulóközpontú módszerekről. Tanárközpontú a mindenki által jól ismert előadás (számítógépes támogatással vagy anélkül). Tanulóközpontú módszer például a csoportmunka, a tréning, amikor a résztvevők aktivitása jelenti a tanulási-oktatási folyamat magját.

Kontakt osztálytermi tevékenységszervezéskor használható technikai eszközök például az interaktív tábla, a tabletek, laptopok, számítógépek. A legideálisabb az lenne, ha mindenkinek lenne saját készüléke, vagy a teremben minden tanuló számítógéphez jutna.
A konkakt oktatásban egyébként alkalmazható lenne a korábbi bejegyzésemben már említett Leonar3Do is.

2. Szimuláció és számítógépes játékok felhasználása az oktatásban

„Komoly”, elsősorban fejlesztő jelleggel készült számítógépes játékok alkalmazása előnyös az oktatásban, hiszen így a részvevő észre sem veszi, de tanul, bizonyos kompetenciái fejlődnek.

Alkalmazható az oktatásban szimuláció is, például egy KRESZ-tanfolyamon, ahol az útviszonyoknak megfelelő vezetést, vagy éppen a táblák felismerését lehet megtanulni. 

Szimulátort használnak a légitársaságok és a hadsereg is. Először nem igazi repülőgépbe ültetik be a pilóta-jelöltet, hanem szimulátorba (képen), ahol valós körülményeket modellező környezetben tanulhatja meg az illető a repülőgép vezetésének fortélyait.

3.  MLearning, mobil tanulási környezet

A mobil tanulás azt jelenti, hogy az oktatási tartalmakhoz bárhonnan (bármilyen eszközről) hozzá lehet férni, illetve a tanuló bárhonnan képes megtanulni a tananyagot. Tehát helytől és platformtól független oktatási-tanulási formáról beszélünk. Helyet ad az egyéni tanulásnak, ezáltal az egyéni idő- és feladatmenedzselésnek is, ám sajnos túlságosan a tananyagközpontú (nem a közösségi tevékenységet helyezi előtérbe).

4. Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában

Ezt a tanulástámogatási formát a jelenléti oktatásban is lehet használni (az online eszközökkel segített oktatásban, a blended learningben és a távoktatásban ez tulajdonképpen alapfeltétel). Ilyen online eszközrendszer például a Slideshare, a Prezi, a Wikipédia, a megosztott Google Docs, a YouTube, illetve utóbbi konszolidáltabb változata, a TeacherTube.
Ezekkel az alkalmazásokkal nem csak felhasználhatom a már online-n található tartalmakat, hanem én magam is tölthetek fel tartalmakat (például blogolhatok, kommentelhetek, véleményt nyilváníthatok, videót tölthetek fel).

5. Online közösségek
Alapvetően nem tanulási céllal jöttek létre ezek a közösségek, mégis ügyesen alkalmazva a tanulás támogatására is alkalmazhatók. Tehát a tanulási-tanítási tevékenységet online közösségek alkotásával is lehet fokozni (illetve közösségbe való belépéssel). Ilyen online közösség az általunk is használt Facebook csoport, melyen a Tanár úr szerint nagyon aktív a társaság. :)
A tanulási tevékenység mellett az online közösségekre jellemző pozitív tényező a közösségi élmény is. Az ilyen közösségek közös cél- és értékfelfogás alapján szerveződnek. Ám itt a csoport tagjai nem feltétlenül akarnak személyesen is találkozni.

6. Online tanulási környezetek

Az ilyen tanulási környezetek tanulásmenedzsment céllal jöttek létre, itt nem a közösség létrehozása és fejlesztése a cél. Ilyen például az egyetemen használatos Moodle, illetve az ILIAS és a CooSpace.
Léteznek az úgynevezett LMS (Learning Management System) és az LCMS (Learning Content Management System) rendszerek. Előbbi a tanulás, utóbbi a tanulás és az oktatási tartalom menedzselésére létrehozott oktatási keretrendszer. LCMS rendszer például az ELTE e-learning rendszere, a Moodle.

7. Virtuális oktatási környezetek technológiája

Lényeges tisztázni, hogy az online és a virtuális tér közti különbséget: az online környezet kétdimenziós (például Facebook), a virtuális környezet azonban háromdimenziós (Second Life).

Virtuális oktatási környezetre jellemző a kommunikáció és az interakció, emellett multimédiás eszközök is alkalmazhatók rajta.

"A multimédia meghatározott céllal előállított, médiaelemeket tartalmazó adatbázis és kezelőfelület, ahol az interaktivitás a  kulcsszereplő."[2]

Kommunikáció: azonnali és késleltetett üzenet küldésére van lehetőség, illetve élőszóban is kommunikálhatunk az interneten keresztül.

Interakció: megfelelő technika és aktivizálás kell hozzá, illetve az, hogy a résztvevők motiváltak legyenek. Akadályozó tényező lehet (főleg kezdetben) a metakommunikáció hiánya.

Első látásra furcsa lehet az ilyen környezetben történő tanulás: egyrészt azért, mert a tanuló előtte még nem találkozott ilyen jellegű programmal, másrészt, mert a való élettől eltérő dolgok tapasztalhatók benne. Nem feltétlenül a repülésre és a szék semmiből való elővarázsolására gondolok, hanem arra, hogy itt egyáltalán nem építhetünk a másik résztvevő gesztusaira, metakommunikációjára. Nekem például nagyon furcsa volt, hogy a Second Life-os konzultáción az egyéni szereplésem során abszolút semmit nem hallottam a "körülöttem" zajló eseményekből, se egy tüsszentést, se egy levegővételt, abszolút semmit. Így nem tudhattam vajon hallanak-e a többiek, és ha igen, elég jól hallanak-e. Illetve a metakommunikációjukból nem szűrhettem le, mit gondolnak.
De ezt meg fogom szokni. Érdekes volt a hétfői konzultáció, úgy gondolom, virtuálisan is jól tudtunk csapatként dolgozni. :)

Felhasznált irodalom:

[1] Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest, 2007. p. 44.
[2] Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest, 2007. p. 43.

Second Life-os kép forrása: http://bit.ly/waSVas (2012. március 7.)

Távoktatás 3. óra: Az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei

Harmadik óránkon az e-learning értelmezési lehetőségeit tárgyaltuk.

KOVÁCS ILMA AZ ELEKTRONIKUS TANULÁSRÓL C. KÖNYVE[1]

Kovács Ilma a fent említett könyvben található ábráján 1975-től napjainkig mutatja be a hagyományos távoktatástól való utat korunk e-learningjéig. Kezdetben tehát volt a távoktatás, ahol a képző intézmény postai úton bonyolította le a jelentkezőkkel a tanítás-tanulás folyamatát. Az 1990-es években megjelent az e-learning, ami szintén tér- és időfüggetlen tanulási módot biztosított, de már számítógéppel segítve. Ám ekkor még sokan mereven elválasztották egymástól a két oktatási formát.

2000 körül kezdték elismerni, hogy a két oktatási forma bizonyos hasonlóságokat mutat. Ekkoriban terjedt el a blended learning (a jelenléti és a távoktatási forma egybeépítése).

Napjainkban pedig a távoktatás modernizációját éljük. A távoktatás és az e-learning nem választható el élesen egymástól. Bár - ahogy azt a Tanár úr órai példája is mutatja - még mindig élnek hagyományos távoktatással képezni szándékozó cégek.

KOMENCZI BERTALAN E-LEARNING-ÉRTELMEZÉSE

Mint ahogy az az ábrán is láthatjuk, Komenczi három tanulási típus metszeteként fogalmazta meg az e-learninget.

1. Számítógéppel segített tanulás (Computer Based Training)

Ez a tanulási forma azt jelenti, hogy a tanuláshoz segítségünkre van egy interaktív eszköz, a számítógép. A számítógéppel segített tanulás lehetővé teszi tanulás, az oktatás többféle eszközzel való támogatását.
Segíthetjük a tanulást multimédia-eszközök alkalmazásával, animációval (vázlatos képi megjelenítéssel), szimulációval (valós folyamatok modellezésével).
A számítógéppel segített tanulás egyik sajátossága az interaktivitás, ami azt jelenti, hogy a bevitt válaszok befolyásolják a működést, a folyamatot, és visszacsatolásra adnak lehetőséget. 

Az órán felmerült, hogy az lenne ideális, ha minden teremben lenne néhány számítógép, ami a diákok és a tanár segítségére lehet. Ez nagyszerű lenne! Azonban az állami intézmények javarészt sajnos nem engedhetik meg maguknak az ilyen kiadásokat. Illetve nem tudom, hogy a nem számítógépes oktatáson „edződött” tanárok mennyire lennének vevők az újításra. Szerencsére azonban a felsőoktatásban eltöltött évek pozitív példával szolgáltak. Egyrészt mesterképzésem helyszínén, itt az ELTE-n sok teremben van számítógép. Bachelor képzésem során pedig olyan főiskolára járhattam, ahol néhány kisebb, tíz-húsz fő befogadására alkalmas termet kívül, minden előadóban volt számítógép és internetkapcsolat. Ez igencsak megkönnyítette a szemléltetést a tanároknak, a megértést pedig a hallgatóknak.

Számítógéppel segített tanulásnak minősül, ha egy-egy programot állítunk a tanulás (illetve az oktatás) szolgálatába. 2010 novemberében részt vettem a Digitális Esélyegyenlőség konferencián, ahol Rátai Dániel bemutatta találmányát, a Leonar3Do-t. A program segítségével háromdimenziós "tárgyakat", alkotásokat lehet létrehozni. Itt egér helyett madárral dolgozhat a felhasználó (jobbra lent).
Megmutatta, hogy milyen sokoldalúan lehet használni az oktatásban. Kíváncsi lennék, milyen egy Leonar3Do-val segített középiskolai kémiaóra. Hiszen síkban elképzelni (illetve a tanárnak lerajzolni, és gyerekekkel megértetni) egy bonyolult molekulákat, elég nagy kihívás. (Illetve megnéznem  a gyerekek reakcióit. Gondolom jobban élveznének egy, a térben izgő-mozgó, színes ábrával tarkított órát, mint a hagyományosat.)

Attól tartok azonban, ha az intézmények megengedhetnék maguknak a szoftvert, akkor sem terjedne el túlságosan az alkalmazása, ahhoz szemléletváltásra lenne szükség.

A madár

                                                        Az alkotás folyamata


2. Web alapú tanulás (Web Based Training)

Ekkor internet segítségével eljuthatunk máshol tárolt információkhoz. Ilyen tanulási  forma alkalmazásakor a tanár megmutathat a tanulóknak a tantárgyhoz szükséges ismeretanyagokat (szöveget, képeket, videókat, akár a későbbi munkájuk során hasznosnak ítélt weboldalakat stb.)

A Web Based Traning az otthoni tanulásban is mindennapossá vált. Ma már a legtöbb iskolai feladathoz az internetet hívjuk segítségül, hiszen rengeteg információt találhatunk ott a legkülönbözőbb témákból. És ha úgy tartja kedvünk web2-es eszközöket is igénybe vehetünk: például blogot írhatunk, videót oszthatunk meg.

És a legjobb az egészben, hogy ezt akkor tehetjük meg, amikor csak akarjuk. Az internet 24/7-ben nyitva áll.

Az ilyen tanulás lehetővé teszi a nem lineáris tanulási utakat. Internet alapú tanulásunk során ugyanis nem úgy sajátítjuk el az tananyagot, mintha könyvet olvasnánk. Hipertexteket használhatunk, egyszerre több felületet is böngészhetünk, olvashatunk, ezáltal több és több információhoz juthatunk.

3. Távoktatás (Distance Learning)

A hagyományos távoktatásban a képző intézmény postai csomagban küldte el a tananyagot a hallgatónak, aki feldolgozta az anyagot, megoldott a feladatokat, majd visszaküldte a megoldást a képzőnek. A tanár kijavította, majd a javítást és az esetleges javaslatokat postán visszaküldte a hallgatónak. Ez borzasztó sok időt vett igénybe. Arról nem is beszélve, hogy ha valami hiba csúszott a tananyagba, esetleg változott néhány, a hallgatókat is érintő jogszabály, akkor a változtatást is postán kellett kiküldeni. Fárasztó lehetett. Örülök, hogy manapság ezt egy email-lel is el lehet intézni.

A technikai fejlődés felerősítette a távoktatással kapcsolatos hiedelmeket, sokan féltek s személyesség elvesztésétől, illetve attól, hogy nincs mellettük (fizikailag) tanári személyzet. Ám ettől még lehet tanulás/tanulóközpontú a távoktatás.
Emellett a rendszeres szummatív értékelésen edződöttek megkérdőjelezték, hogy fog-e egyáltalán tanulni a gyerek, ha nem kérdezik ki őt rendszeresen röpdolgozat, felelet, esetleg zárthelyi formájában. Hiszen a tanár ezekkel mintegy kikényszeríti a gyerekekből, fiatal felnőttből a folyamatos tanulást.

Magyar sajátosság, hogy az emberek csak akkor csinálnak valamit, ha rá vannak kényszerítve. Ez az oka, hogy a távoktatás érdemben nem terjedt el Magyarországon. (Illetve sokan szkeptikusak, és nem hiszik el, hogy ilyen formában is lehet hatékonyan tanulni.)

A távoktatással időben és térben függetlenedik a tanulás, hiszen nem kell jelen lennünk, és akkor foglalkozunk a tananyaggal, amikor időnk van rá.
Előfordulhatnak olyan megoldások is, amikor térben független ugyan a tanulás, ám időben nem. Ilyen tanulási forma a videokonferencián (vagy épp Second Life-on) tartott konzultáció.

 

4. A három halmaz metszete: Az e-learning

Az e-learning önmagában egyesíti a távoktatás, a számítógéppel segített tanulás és a weben keresztül való tanulás elemeit. Így egy korszerű, komplex tanulási rendszer jön létre.

Az e-learning elemei:

a) Didaktikai tervezés

Ez azt jelenti, hogy ki kell választani az oktatási tartalmat, akár a résztvevők beleszólásával. Ezt csináltuk első órán: a Tanár úr megkérdezte, mi az, amiről már mindent tudunk, hisz’ azt felesleges még egyszer elmondania, így az kivehető (lett volna). megkérdezte azt is, mi az ami nincs benne a tematikában, de szívesen hallanánk róla.

A tanulást nem csak szövegekkel, hanem képpel, hanggal, mozgóképpel is lehet segíteni.

Az értékelésben segít, hogy a tanuló tevékenységét a számítógép naplózza, így visszanézhető aktivitása, illetve annak minősége. Az az ideális, ha a tanuló folyamat közben is visszajelzést kap, hol tart éppen, milyen a teljesítménye, hiszen így még menet közben segítséget tud kérni, ha valami nagyon nem megy neki.

b) Modularitás

A modularitás azt jelenti, hogy a tananyag egységekre van bontva, nem egyben nyomják a delikvens orra alá (illetve a számítógépére), hogy csinálja meg, aztán ha kész van, jelezzen. A legideálisabb, ha az egyén nem csak pusztán tananyagot, hanem tanulási utakat is kap. Ám nagyon leszabályozni sem szabad, hiszen nem minden ember gondolkodik ugyanúgy.

c) rendszerszemlélet

A rendszerszemlélet azt jelenti, hogy a tanulást több tanulást segítő tárgy, személy, médium rendszereként kell elképzelni. Ebben a komplex dologban helye van:

• a tanárnak, aki e-learning esetén inkább csak mentori, tutori feladatokat lát el,
• a könyvnek (legyen akár nyomtatott, akár elektronikus formátumban),
• a társnak, aki a tanuló segítségére lehet bizonyos feladatokban (illetve a tanulási tapasztalatok megosztásában is),
• az interaktív elektronikus médiának (például blogok, Facebook csoport vagy Second Life-os konzultáció keretében),
• a nem interaktív elektronikus médiának (például videókon keresztül).

MÓDSZER ÉS MÉDIUM KÉRDÉSE

Korunkban a technika meglehetősen gyorsan változik, ezáltal a módszertan is.
A Tanár úr által alkalmazott stream-ingelés nem kiforrott technika, hiszen a gyors változások miatt nincs is idő, hogy kiforrjon
A gyors változások nem engedik, hogy az attitűdök is megváltozzanak. Pedig előnyösebb lenne, ha

• lineáris tanulás helyett több eszközt is használó, komplex tanulási utak, módszerek lennének,
• ha instruktív pedagógia helyett, építő, alkotó jelleg (konstruktív) pedagógiát alkalmaznának a tanárok,
• puszta befogadás helyett inkább a tanulás hogyan-jával foglalkoznának,
• az iskolai tanulási kereteken túllépve az egész életen át tartó tanulásra koncentrálnának,
• a tömegek oktatása helyett személyre szabhatóságot biztosítanának,
• ha a tanulást gyötrelmes, kötelező tevékenység helyett örömként, kalandként élnék meg az emberek,
• ha a tanár nem tudásközvetítő alkalmazásként, hanem segítő, rávezető, inspiráló személyként (facilitátorként) venne részt a folyamatban,
• ezáltal a tanárközpontúság helyett tanulóközpontúság valósulna meg.

A változások hatására tehát megváltozik a tanárszerep is, Angliában például már tanulásmenedzsmentről beszélnek. Tehát nem a tanár és a befogadás áll középpontban, hanem a tanuló és a tanulás tanulása. Kíváncsi vagyok mi magyarok eljutunk-e egy igazi tanulóközpontúsághoz. Ehhez is szemléletváltásra lenne szükség (a tanárképzésben is. Hiszen amíg a tanárképzőben a tanárközpontúságot tanulják, addig nem lesz mód valódi változásra. Bocsánat, ha már vannak kezdeményezések, nem látok bele a tanárképzésbe.)

Az egyén részéről pedig szükség van az idő és a tevékenységek megfelelő menedzselésének képességére. Hiszen hiába adnak tananyagot, tanulási utakat a képző intézmények, azt a tanulónak el is kell sajátítania. Ez voltaképpen a tanulás tanulását, a tanulás hogyan-ját jelenti.

TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚSÁG

Na, ez az ami kéne! Nemcsak azért mert sokkal élvezetesebb, mint leülni egy könyv elé és megtanulni, hanem mert ebből sokkal többet lehet tanulni (itt említeném meg az előző bejegyzésemben szereplő Konfucius-idézetet). Arról nem is beszélve, hogy tevékenyen tanulva alkalmazóképes tudást kapunk – és ugyebár ez lenne a cél.

Azonban az oktatás inkább az instruktív irányba tart. Az ELTE e-learning keretrendszere is leginkább ilyen. Ott találjuk az anyagokat, diasorokat. Ám ennél többet nem nagyon csinálunk rajta.

---

[1] Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, 2007.

Ábrák, videó lelőhelyei:

• Komenczi Bertalan ábrája. http://bit.ly/y638mr (2012. március 3.)
• A Leo alkalmazása 1: http://bit.ly/yjg73o (2012. március 3.)
• A Leo alkalmazása 2: http://bit.ly/y31O3P (2012. március 3.)
• A madár: http://bit.ly/AcrC0M (2012. március 3.)
• Leonar3Do - LeoWorld - Mephistophelien. http://www.youtube.com/watch?v=qPiB_Ad7IC4 (2012. március 3.)
•  Rendszerszemlélet. http://www.oki.hu/cikk.php?kod=informatika-Komenczi-Informacios.html (2012. március 3.)