Az ember kognitív architektúrája nem egycsapásra lett olyan,
amilyen most – több, egymásra épülő szakasz során nyerte el mai formáját. A
szakemberek közt nincs teljes egyetértés a folyamat részleteit illetően, de a
legtöbben elfogadják Merlin Donald szakaszolását. Szerinte három fontos
lépésben alakult át az elme az ősemberétől a mai emberévé. Minden lépés
jelentős változást hozott a gondolkodási szokások és kommunikáció terén. Tehát
minden lépés alapjaiban változtatta meg információkezelés kultúráját.
1. A
genetikai átadástól a kulturális tanulásig
A külvilág lassan változó jellemzőire a válasz a genomban
vannak kódolva. A genom a fogamzás pillanatában rögzül, a későbbiekben már nem programozható
át. Azonban lehetnek ennek az utánzáskészletnek nyitott elemei, amit a környezet
ír bele, ilyen a madarak énektanulása vagy az imprinting, de a program alapvetően
zárt voltán ez sem változtat. Az imprinting korai bevésődést jelent. A
biológiai evolúció során a jobb génállománnyal rendelkező egyedek nagyobb eséllyel
adják tovább génjeiket (ezt nevezik "genetikai
átadás"). Így az egymást követő, egyre alkalmasabb példányok
láncolatán keresztül végbemegy a környezethez való lassú, fokozatos
alkalmazkodás.
A genetikai átadás mellett az
egyéni tapasztalatszerzés is megjelent (ezzel a mindenkori jelen változásaihoz
lehetett gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni). Ez a képesség a magasabbrendű
fajok esetében rendkívül fejlett. Az egyes egyedek tehát „kettős tudás
készlettel” rendelkeznek: a genomban kódolt információk, és az agyban
kialakított reprezentációk együttes rendszeréről van szó.
A génekben felhalmozódott „tudás” a
múltra vonatkozik, míg az agy a jelen környezethez való alkalmazkodásra képes.
Tehát „kettős programozásról beszélünk (Beniger, Kay).
Az agy nyitott információs rendszer. A
környezet változásaihoz alkalmazkodva, a környeztet hatására programozódik át.
Az állatok számára az elsődleges információforrás éppen ezért a környezet.
Életünk epizódok soraként írható
le. Emlékezeti rendszerünk a velünk megtörtént eseményeken és
azokról alkotott reprezentációkon alapul.
Ha az emberi pszichikum
kialakulását evolúciósan akarjuk értelmezni, a kognitív világból és a társas
kapcsolatrendszerekből kell kiindulnunk. Merlin Donald ezt epizodikus
kultúrának nevezte. Az emberszabásúak esetében ez tekinthető a kognitív
evolúció kiindulópontjának. Az emberi elme fejlődésének története az a
folyamatsor, melynek hatására a személyes tudás birtoklója számára szabadon
hozzáférhetővé, átadhatóvá válik.
2. Kulturális átadás
A kulturális evolúció feltétele a
kulturális átadás, ami a társak által szerzett tudások, tapasztalatok átadását
jelenti (tehát a jelenben végbemenő, horizontális folyamatról van szó). Mivel
az átadás társas kapcsolatokon keresztül történik, ezért szükséges hozzá egy
társas hálózat, ami mentén a tudások továbbadhatóak. A kulturális átadás – a genetikai
átadással szemben – a fajtásak közötti tapasztalatcserének is teret enged. Az
emberek közötti kulturális átadás jellemző formái az expozíció, az ingerfokozás,
a mímelés és az utánzásos tanulás (Tomasello). Az embernél a kulturális átadás
alapformái az utánzásos tanulás, a tanítás alapján történő tanulás és az
együttműködéses tanulás.
A konstrukciós képesség csak az
emberekre jellemző. Ez tette lehetővé a változatos eszköz- és
szimbólumrendszer létrehozását. Az egymás után következő generációk társadalmi
konstrukciói eredményeképpen szimbólumvilágok jöttek létre . Ez a környezet
jelenti a hátteret a fiatalok kognitív fejődéséhez. Tomasello ezt a hatásrendszert „kognitív habitusnak" nevezi.
A kulturális átadás kognitív habitusok láncolatán keresztül ment (megy) végbe. Ez a főemlősök epizodikus elméjétől a mai
modern ember mentális világához vezetett. Merlin
Donald koncepciója szerint az átalakulás több lépésben ment végbe, melyek
folytán új reprezentációs rendszerek alakultak ki. Az újak azonban nem
szüntették meg a régi rendszer(eke)t. Így tehát a modern ember kognitív
architektúrája egy komplex, mozaikszerű szerkezet.
3. Mimetikus kultúra
Merlin Donald a sajátos emberi
kulturális környezet első megnyilvánulásának az utánzást tartotta. A görög mimezis kifejezés, utánzást jelent. Az
utánzás szándékos, önkezdeményezésen alapuló, nem nyelvi reprezentációs
tevékenység. A mimetikus kultúra a Homo erectus idején, körülbelül. kétmillió
éve kezdődhetett el. A mimetikus kultúrára jellemző elmeműködés már más mint az
epizodikus. Gazdagabbá vált a belső pszichikus világ, a reprezentációk egy
része explicitté vált, aza másokkal is közölhetővé (tehát másokkal is
megismertethetővé, megtaníthatóvá is). A belső pszichikus világ szétvált a
társak számára is kifejezhető, közös reprezentációs rendszerre. Így jöhetett létre a közös tudás. Létrejöttek a közös
tudásnak a megőrzésének, továbbfejlesztésének és átadásának megbízhatóan működő
rendszerei, például a humán pedagógia, mely a hatékony tudástranszferre jött
létre. Az ember így már születésétől tudhatja, hogy a felnőttek értékes
tudásforrást jelentenek. A gyerekek oktatásának nagy része egyébként mimetikus
természetű.
4.
Mitikus kultúra
A Homo erectus mimetikus kultúrája
sikeres adaptációnak bizonyult, több mint egymillió éven át fenn is maradt.
Stabil társas szerveződések jöttek létre. Azonban ebben a világban mintha
megállt volna az idő… Az előemberek közös tudása az epizodikus tudásbázisra
épült, szorosan kötődött a megélt eseményekhez, tehát erősen kontextusfüggő
volt. A beszéd megjelenésével sokkal hatékonyabbá vált a kommunikáció. Donald a
kulturális evolúció ezen szakaszát mitikus kultúrának nevezte. Szerinte a nyelv
az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre.
Egy másik elmélet szerint a beszéd
azért alakult ki, mert nagy kihívást jelentett az embereknek a hatékony
információközlés, illetve információcsere, illetve a társas kapcsolatok
fenntartása és menedzselés is sokkal könnyebbé vált a beszéd által (-->
verbális kurkászás). Létfontosságúvá vált a másik szándékának gyors
felismerése, a másik érzéseinek megbízható megítélése. A Homo sapiens számára a
beszéd rendkívül hatékony kommunikációs eszközzé vált. A nyelv létrejöttének
feltétele volt a szemiotikai készség és a jelek feltalálásának képessége. A
kommunikációban médiaváltás történt: innentől nem (csak) a test fejezi ki a
belső világunkat, hanem a beszéd is. Itt vált lehetővé az első emberi szimbólumrendszer
megszületése.
A beszélt nyelvnek alapvető
jelentősége van a tudásátadásban. Nagyon pontos információkat közölhetünk,
remek tanulási-tanulási médium. Emellett az élő beszéd az emberek közötti
kapcsolattartás leghatékonyabb és legalapvetőbb eszköze. A beszéd során az
akusztikus jeleket nonverbális jelekkel egészítjük ki.
5. Teoretikus vagy modern
kultúra
A teoretikus kultúra mentén
létrejött a modern ember, aki kommunikációja lebonyolítására más az írást is
használta. Ez alakította ki a modern társadalmakat. A modern társadalmakban a
vizuális szimbólumok váltak meghatározóvá.
Hajnal István az írás „számlájára
írta” a racionális gondolkodás elterjedését.
Szécsi Gábor szerint az írásbeliség
nyelve átalakította a tudat szerkezetét, új távlatokat nyitva az elvont
gondolkodás, az összefüggéseket felismerő elme előtt.
A külső, szimbolikus tárolóeszközök
(pl. pergamen, papír) használata révén megjelent a formális oktatás iránti
igény. Az írásbeliség azonban sokáig csak kevesek kiváltsága volt.
Az írás után a következő médiumbeli
változást a könyvnyomtatás hozta: így ugyanis sokkal szélesebb rétegek
juthattak hozzá az információkhoz. A könyv egyfajta mobil szimbólumgyűjteményként
értelmezhető, vele együtt kiszélesedhetett az emberi az emberi képességek
spektruma.
A teoretikus kultúra hívta életre a
Homo typographicust és alakította ki a modern társadalmat. A nyomtatással
készült információtároló médiumok által kialakított kultúrát Marshall McLuhan
Gutenberg-galaxisnak nevezte. McLuhan alkotta meg azt a feltevést, hogy az
elektronikus médiumok meg fogják változtatni az írásbeliségen alapuló
hagyományokat, és közvetve az egész társadalmat.
Ma még nem tudjuk, hogy ez az
átalakítás új információs világot eredményezett-e. Merlin Donald könyvében nem lép túl
a teoretikus kultúra formációján. Szerinte modern kultúránk sajátosságaként
kialakult az úgynevezett „hibrid elme”, mely azt jelenti, hogy a modern,
teoretikus réteg alatt megnyilvánul a többi (epizodikus, mitikus, mimetikus)
szint is.
Nem tudhatjuk azonban, hogy a
további evolúciós fejlődés és az IKT-eszközök új irányokat hoznak-e létre. Mindenesetre nagy kihívás a
Gutenberg-galaxisnak az infokommunikációs eszközök rohamos fejlődése. A folyamat
a távíróval kezdődött, ma pedig már rendelkezésre áll az internet, sőt
okostelefonok is. Kialakulóban van a működés és szerveződés új rendszere: a
hálózat.
Felhasznált irodalom:
Komenczi Bertalan: Információ, ember és társadalom. EKTF Líceum Kiadó, Eger, 2002. p. 110-127.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése