Távoktatás 3. óra: Az eLearning fogalmának értelmezési lehetőségei

Harmadik óránkon az e-learning értelmezési lehetőségeit tárgyaltuk.

KOVÁCS ILMA AZ ELEKTRONIKUS TANULÁSRÓL C. KÖNYVE[1]

Kovács Ilma a fent említett könyvben található ábráján 1975-től napjainkig mutatja be a hagyományos távoktatástól való utat korunk e-learningjéig. Kezdetben tehát volt a távoktatás, ahol a képző intézmény postai úton bonyolította le a jelentkezőkkel a tanítás-tanulás folyamatát. Az 1990-es években megjelent az e-learning, ami szintén tér- és időfüggetlen tanulási módot biztosított, de már számítógéppel segítve. Ám ekkor még sokan mereven elválasztották egymástól a két oktatási formát.

2000 körül kezdték elismerni, hogy a két oktatási forma bizonyos hasonlóságokat mutat. Ekkoriban terjedt el a blended learning (a jelenléti és a távoktatási forma egybeépítése).

Napjainkban pedig a távoktatás modernizációját éljük. A távoktatás és az e-learning nem választható el élesen egymástól. Bár - ahogy azt a Tanár úr órai példája is mutatja - még mindig élnek hagyományos távoktatással képezni szándékozó cégek.

KOMENCZI BERTALAN E-LEARNING-ÉRTELMEZÉSE

Mint ahogy az az ábrán is láthatjuk, Komenczi három tanulási típus metszeteként fogalmazta meg az e-learninget.

1. Számítógéppel segített tanulás (Computer Based Training)

Ez a tanulási forma azt jelenti, hogy a tanuláshoz segítségünkre van egy interaktív eszköz, a számítógép. A számítógéppel segített tanulás lehetővé teszi tanulás, az oktatás többféle eszközzel való támogatását.
Segíthetjük a tanulást multimédia-eszközök alkalmazásával, animációval (vázlatos képi megjelenítéssel), szimulációval (valós folyamatok modellezésével).
A számítógéppel segített tanulás egyik sajátossága az interaktivitás, ami azt jelenti, hogy a bevitt válaszok befolyásolják a működést, a folyamatot, és visszacsatolásra adnak lehetőséget. 

Az órán felmerült, hogy az lenne ideális, ha minden teremben lenne néhány számítógép, ami a diákok és a tanár segítségére lehet. Ez nagyszerű lenne! Azonban az állami intézmények javarészt sajnos nem engedhetik meg maguknak az ilyen kiadásokat. Illetve nem tudom, hogy a nem számítógépes oktatáson „edződött” tanárok mennyire lennének vevők az újításra. Szerencsére azonban a felsőoktatásban eltöltött évek pozitív példával szolgáltak. Egyrészt mesterképzésem helyszínén, itt az ELTE-n sok teremben van számítógép. Bachelor képzésem során pedig olyan főiskolára járhattam, ahol néhány kisebb, tíz-húsz fő befogadására alkalmas termet kívül, minden előadóban volt számítógép és internetkapcsolat. Ez igencsak megkönnyítette a szemléltetést a tanároknak, a megértést pedig a hallgatóknak.

Számítógéppel segített tanulásnak minősül, ha egy-egy programot állítunk a tanulás (illetve az oktatás) szolgálatába. 2010 novemberében részt vettem a Digitális Esélyegyenlőség konferencián, ahol Rátai Dániel bemutatta találmányát, a Leonar3Do-t. A program segítségével háromdimenziós "tárgyakat", alkotásokat lehet létrehozni. Itt egér helyett madárral dolgozhat a felhasználó (jobbra lent).
Megmutatta, hogy milyen sokoldalúan lehet használni az oktatásban. Kíváncsi lennék, milyen egy Leonar3Do-val segített középiskolai kémiaóra. Hiszen síkban elképzelni (illetve a tanárnak lerajzolni, és gyerekekkel megértetni) egy bonyolult molekulákat, elég nagy kihívás. (Illetve megnéznem  a gyerekek reakcióit. Gondolom jobban élveznének egy, a térben izgő-mozgó, színes ábrával tarkított órát, mint a hagyományosat.)

Attól tartok azonban, ha az intézmények megengedhetnék maguknak a szoftvert, akkor sem terjedne el túlságosan az alkalmazása, ahhoz szemléletváltásra lenne szükség.

A madár

                                                        Az alkotás folyamata


2. Web alapú tanulás (Web Based Training)

Ekkor internet segítségével eljuthatunk máshol tárolt információkhoz. Ilyen tanulási  forma alkalmazásakor a tanár megmutathat a tanulóknak a tantárgyhoz szükséges ismeretanyagokat (szöveget, képeket, videókat, akár a későbbi munkájuk során hasznosnak ítélt weboldalakat stb.)

A Web Based Traning az otthoni tanulásban is mindennapossá vált. Ma már a legtöbb iskolai feladathoz az internetet hívjuk segítségül, hiszen rengeteg információt találhatunk ott a legkülönbözőbb témákból. És ha úgy tartja kedvünk web2-es eszközöket is igénybe vehetünk: például blogot írhatunk, videót oszthatunk meg.

És a legjobb az egészben, hogy ezt akkor tehetjük meg, amikor csak akarjuk. Az internet 24/7-ben nyitva áll.

Az ilyen tanulás lehetővé teszi a nem lineáris tanulási utakat. Internet alapú tanulásunk során ugyanis nem úgy sajátítjuk el az tananyagot, mintha könyvet olvasnánk. Hipertexteket használhatunk, egyszerre több felületet is böngészhetünk, olvashatunk, ezáltal több és több információhoz juthatunk.

3. Távoktatás (Distance Learning)

A hagyományos távoktatásban a képző intézmény postai csomagban küldte el a tananyagot a hallgatónak, aki feldolgozta az anyagot, megoldott a feladatokat, majd visszaküldte a megoldást a képzőnek. A tanár kijavította, majd a javítást és az esetleges javaslatokat postán visszaküldte a hallgatónak. Ez borzasztó sok időt vett igénybe. Arról nem is beszélve, hogy ha valami hiba csúszott a tananyagba, esetleg változott néhány, a hallgatókat is érintő jogszabály, akkor a változtatást is postán kellett kiküldeni. Fárasztó lehetett. Örülök, hogy manapság ezt egy email-lel is el lehet intézni.

A technikai fejlődés felerősítette a távoktatással kapcsolatos hiedelmeket, sokan féltek s személyesség elvesztésétől, illetve attól, hogy nincs mellettük (fizikailag) tanári személyzet. Ám ettől még lehet tanulás/tanulóközpontú a távoktatás.
Emellett a rendszeres szummatív értékelésen edződöttek megkérdőjelezték, hogy fog-e egyáltalán tanulni a gyerek, ha nem kérdezik ki őt rendszeresen röpdolgozat, felelet, esetleg zárthelyi formájában. Hiszen a tanár ezekkel mintegy kikényszeríti a gyerekekből, fiatal felnőttből a folyamatos tanulást.

Magyar sajátosság, hogy az emberek csak akkor csinálnak valamit, ha rá vannak kényszerítve. Ez az oka, hogy a távoktatás érdemben nem terjedt el Magyarországon. (Illetve sokan szkeptikusak, és nem hiszik el, hogy ilyen formában is lehet hatékonyan tanulni.)

A távoktatással időben és térben függetlenedik a tanulás, hiszen nem kell jelen lennünk, és akkor foglalkozunk a tananyaggal, amikor időnk van rá.
Előfordulhatnak olyan megoldások is, amikor térben független ugyan a tanulás, ám időben nem. Ilyen tanulási forma a videokonferencián (vagy épp Second Life-on) tartott konzultáció.

 

4. A három halmaz metszete: Az e-learning

Az e-learning önmagában egyesíti a távoktatás, a számítógéppel segített tanulás és a weben keresztül való tanulás elemeit. Így egy korszerű, komplex tanulási rendszer jön létre.

Az e-learning elemei:

a) Didaktikai tervezés

Ez azt jelenti, hogy ki kell választani az oktatási tartalmat, akár a résztvevők beleszólásával. Ezt csináltuk első órán: a Tanár úr megkérdezte, mi az, amiről már mindent tudunk, hisz’ azt felesleges még egyszer elmondania, így az kivehető (lett volna). megkérdezte azt is, mi az ami nincs benne a tematikában, de szívesen hallanánk róla.

A tanulást nem csak szövegekkel, hanem képpel, hanggal, mozgóképpel is lehet segíteni.

Az értékelésben segít, hogy a tanuló tevékenységét a számítógép naplózza, így visszanézhető aktivitása, illetve annak minősége. Az az ideális, ha a tanuló folyamat közben is visszajelzést kap, hol tart éppen, milyen a teljesítménye, hiszen így még menet közben segítséget tud kérni, ha valami nagyon nem megy neki.

b) Modularitás

A modularitás azt jelenti, hogy a tananyag egységekre van bontva, nem egyben nyomják a delikvens orra alá (illetve a számítógépére), hogy csinálja meg, aztán ha kész van, jelezzen. A legideálisabb, ha az egyén nem csak pusztán tananyagot, hanem tanulási utakat is kap. Ám nagyon leszabályozni sem szabad, hiszen nem minden ember gondolkodik ugyanúgy.

c) rendszerszemlélet

A rendszerszemlélet azt jelenti, hogy a tanulást több tanulást segítő tárgy, személy, médium rendszereként kell elképzelni. Ebben a komplex dologban helye van:

• a tanárnak, aki e-learning esetén inkább csak mentori, tutori feladatokat lát el,
• a könyvnek (legyen akár nyomtatott, akár elektronikus formátumban),
• a társnak, aki a tanuló segítségére lehet bizonyos feladatokban (illetve a tanulási tapasztalatok megosztásában is),
• az interaktív elektronikus médiának (például blogok, Facebook csoport vagy Second Life-os konzultáció keretében),
• a nem interaktív elektronikus médiának (például videókon keresztül).

MÓDSZER ÉS MÉDIUM KÉRDÉSE

Korunkban a technika meglehetősen gyorsan változik, ezáltal a módszertan is.
A Tanár úr által alkalmazott stream-ingelés nem kiforrott technika, hiszen a gyors változások miatt nincs is idő, hogy kiforrjon
A gyors változások nem engedik, hogy az attitűdök is megváltozzanak. Pedig előnyösebb lenne, ha

• lineáris tanulás helyett több eszközt is használó, komplex tanulási utak, módszerek lennének,
• ha instruktív pedagógia helyett, építő, alkotó jelleg (konstruktív) pedagógiát alkalmaznának a tanárok,
• puszta befogadás helyett inkább a tanulás hogyan-jával foglalkoznának,
• az iskolai tanulási kereteken túllépve az egész életen át tartó tanulásra koncentrálnának,
• a tömegek oktatása helyett személyre szabhatóságot biztosítanának,
• ha a tanulást gyötrelmes, kötelező tevékenység helyett örömként, kalandként élnék meg az emberek,
• ha a tanár nem tudásközvetítő alkalmazásként, hanem segítő, rávezető, inspiráló személyként (facilitátorként) venne részt a folyamatban,
• ezáltal a tanárközpontúság helyett tanulóközpontúság valósulna meg.

A változások hatására tehát megváltozik a tanárszerep is, Angliában például már tanulásmenedzsmentről beszélnek. Tehát nem a tanár és a befogadás áll középpontban, hanem a tanuló és a tanulás tanulása. Kíváncsi vagyok mi magyarok eljutunk-e egy igazi tanulóközpontúsághoz. Ehhez is szemléletváltásra lenne szükség (a tanárképzésben is. Hiszen amíg a tanárképzőben a tanárközpontúságot tanulják, addig nem lesz mód valódi változásra. Bocsánat, ha már vannak kezdeményezések, nem látok bele a tanárképzésbe.)

Az egyén részéről pedig szükség van az idő és a tevékenységek megfelelő menedzselésének képességére. Hiszen hiába adnak tananyagot, tanulási utakat a képző intézmények, azt a tanulónak el is kell sajátítania. Ez voltaképpen a tanulás tanulását, a tanulás hogyan-ját jelenti.

TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚSÁG

Na, ez az ami kéne! Nemcsak azért mert sokkal élvezetesebb, mint leülni egy könyv elé és megtanulni, hanem mert ebből sokkal többet lehet tanulni (itt említeném meg az előző bejegyzésemben szereplő Konfucius-idézetet). Arról nem is beszélve, hogy tevékenyen tanulva alkalmazóképes tudást kapunk – és ugyebár ez lenne a cél.

Azonban az oktatás inkább az instruktív irányba tart. Az ELTE e-learning keretrendszere is leginkább ilyen. Ott találjuk az anyagokat, diasorokat. Ám ennél többet nem nagyon csinálunk rajta.

---

[1] Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, 2007.

Ábrák, videó lelőhelyei:

• Komenczi Bertalan ábrája. http://bit.ly/y638mr (2012. március 3.)
• A Leo alkalmazása 1: http://bit.ly/yjg73o (2012. március 3.)
• A Leo alkalmazása 2: http://bit.ly/y31O3P (2012. március 3.)
• A madár: http://bit.ly/AcrC0M (2012. március 3.)
• Leonar3Do - LeoWorld - Mephistophelien. http://www.youtube.com/watch?v=qPiB_Ad7IC4 (2012. március 3.)
•  Rendszerszemlélet. http://www.oki.hu/cikk.php?kod=informatika-Komenczi-Informacios.html (2012. március 3.)