Távoktatás 4. óra: Az oktatás környezete, az oktatási környezet színterei

Az eheti órán folytattuk a fogalmak tisztázását: az oktatási környezet, oktatási színtér témakörét jártuk végig.

Kovács Ilma Az elektronikus tanulásról című könyvében úgy fogalmaz, "tanulási környezeten az oktatás külső feltételeit értjük."[1] Nézzük meg, milyen tanulási környezetei, külső feltételei lehetnek az oktatásnak!

 

AZ OKTATÁSI KÖRNYEZET SZÍNTEREI

1. Kontakt oktatás

A kontakt órás oktatásszervezési forma időben és térben azonos tevékenységet jelent. A résztvevők tehát személyesen egy helyen vannak jelen a folyamat során, verbális és nonverbális jelekkel kommunikálnak egymással. Ha valaki kilép a teremből, kilép a folyamatból is (tehát ha a tanár távozik a teremből, a folyamatnak vége szakad, ha pedig valamelyik tanuló megy el, az ő számára ér véget a folyamat.) Hálózati csatlakozás nincs, ami az (osztály)terem zárt ajtaja mögött lezajlik, az ott is marad. 

A résztvevő hozhat tartalmat kívülről (például könyv, hand-out vagy prezentáció formájában), ám az általában menet közben nem változik. Kivételt képezhet ez alól, amikor a tanár egy feladattal aktivizálja a csoportot: brainstorming-gal kezdenek hozzá, a tanár pedig egy-egy diát megtölt a résztvevők által mondott információval. Későbbi gondolkodásuk során pedig ebből indulnak ki. Beismerem, ez a fajta módszer nem túl gyakori, de azért nem is elképzelhetetlen.

A kontakt módon történő oktatás nem jelenti a technológia, hiányát vagy kizárását. Például idősek szociálandragógiáján megtörténik a számítógéppel segített oktatás. Múlt órán a Tanár úr képeket mutatott, illetve kiselőadásaink során mi is a számítógép adta lehetőségekkel fogunk élni. Internetkapcsolatot viszont nem áll a rendelkezésünkre.
Alkalmazhatóak még a kontakt oktatásban nyelvoktató szoftverek is, melyekkel például a nyelvtani szabályok alkalmazását, a szavak helyes kiejtését lehet gyakorolni.

2. Online eszközökkel támogatott kontakt tevékenység

Ennél a tevékenységmódnál térben és időben (nagyjából) azonos a tevékenységet végeznek a résztvevők. Az információs és kommunikációs folyamatok itt már interaktívak. Itt valódi interaktivitásról van szó, a tanulók tevékeny részvételéről.

Ekkor már nem csak a folyamat közvetlen megélői, résztvevői kommunikálhatnak egymással, hanem a külvilág is bekapcsolódhat. Az internet adta lehetőségeket kihasználva képletesen megnyílik a terem ajtaja. A tanulók akár hálózatba kötve is tudnak kommunikálni. Ilyen tevékenységet végeznek azok, akik egy megosztott Google dokumentumba jegyzetelnek.

3.      Blended learning

A blended learning-nél a kontakt órás munkaszervezést kiegészíti valamilyen online vagy virtuális környezetben végzett tevékenység. Itt is a személyes jelenlét dominál, ám a folyamat egy része különböző térben és időben megy végbe. A tanulók (hallgatók) megoldandó feladatokat kapnak.  A tanulás támogatására létrehozható valamilyen online közösség (például Facebook csoport), amely akkor működik a legjobban, ha az online jelenlétet megelőzte személyes találkozás is.

Blended learning-nek, azaz kevert tanulási formának tekinthető például a mi távoktatás kurzusunk (legalábbis ahogy én szeretném teljesíteni): azaz konkakt órai körülmények között zajló előadás után blogbejegyzést kell készíteni (online "dimenzió"), aztán pedig arról virtuális környezetben (Second Life-on) konzultálni kell.

Az információs és kommunikációs folyamatok nem csak szinkron módon folynak, hiszen az általam megírt blogbejegyzést akármikor kommentálhatjátok. Előfordulhat olyan feladat is, amikor a résztvevőknek jelen kell lenniük, mert a feladat aktív virtuális jelenlétet igényel (ilyenek a Second Life-on végzett konzultációink).
Ebbe a típusba sorolom egyik BA-s kurzusomat is. Ott az első néhány órán történt tanári előadás után csoportos prezentációkat kellett készíteni, ezután/ezzel párhuzamosan pedig az ILIAS felületén indított "blogba" kellett bejegyzéseket készíteni (szintén csoport szinten), illetve kommentelni.

Az instruktív módszertant kedvelő tanárok rendszerint kockázatosnak tartják ezt a fajta tanulásszervezési módot illetve azt, hogy kiemeljenek feladatokat az órai keretek közül, ezzel mintegy kiengedjék a kezükből a folyamat irányítását. Attól félnek, hogy így nem lenne hatékony a folyamat. De ha jobban belegondolunk pont ezt teszi a tanár, ha házi feladatot ad. Annak elkészítésekor sincs ott a gyerek mellett, (optimális esetben) mégis elkészíti a diák a feladatot.

4. Távoktatás mint oktatási környezet

Ekkor az oktatási folyamat döntő többsége online vagy virtuális térben, online kooperatív, kollaborációs közegben zajlik. Térben és időben (az esetleges személyes konzultációktól eltekintve) független. Lehet csak térfüggetlen is, amikor online vagy virtuális felületen történő konzultáción vesznek részt a hallgatók.

Az internetes csoportok tagjaiban sokszor megjelenik az igény, hogy személyesen is találkozzanak, így „real life”-ban is találkozókat kezdeményeznek (például blogtalálkozók). Ezáltal pedig sokkal hatékonyabb lehet a későbbi munka.

Felmerülhet a kérdés, hogy tevékenység-központú vagy tartalomközpontú legyen-e a távoktatás. Leginkább tevékenyen lehet valamilyen tudást, kompetenciát elsajátítani, így szerencsésebb a tevékenység-központú oktatásszervezés. Azonban ennek megkonstruálása sokkal bonyolultabb, mint a tananyagközpontú oktatásé.
A tevékenység-központú tanulásszervezésnek nem zárt a kimenetele, ezért sokkal munkaigényesebb a folyamat megszervezése, illetve menedzselése. A kontakt tevékenységgel ellentétben itt közvetett a folyamatszabályozás, ezért nem lehet mindent pontosan leszabályozni - tehát azt, hogy mit csinál éppen a tanuló. Távoktatásos tanulásnál felkelhetek az asztaltól, megfőzhetem az ebédet, meg is ehetem, senki nem akadályoz meg. Fokozni kell tehát a felhasználó motivációját: olyan környezetet kell tehát fejleszteni, hogy ne akarjak felkelni ebédet csinálni - ez viszont nem könnyű feladat. Ehhez pedig tudni kell, hogy a folyamat során mi történik a hallgatóval. Ez szintén nehéz feladat, hiszen már a kontakt oktatásnál sem biztos, hogy a tanár teljesen tisztában van azzal, mit csinálnak, gondolnak a hallgatók (jelentéti oktatásnál is lehet okosan kinézni a fejünkből, úgy tenni, mintha bőszen írnánk, közben pedig épp művészi vénánkat csillogtatjuk meg). Tehát, bár nehéz feladat jó távoktatási folyamatot létrehozni, ha végül mégsem lett hatékony a folyamat, az azt jelenti, hogy nem konstruálták meg és menedzselték elég jól a folyamatot. (Ugyanez igaz a jelenléti, kontakt oktatásra is.)

A blended learning és a távoktatási környezet alkalmazásával megváltozik a tanár szerepe. Míg jelenléti oktatásnál alapvetően a tanár a tanulás fő motorja, addig a blended learning internetes részénél és távoktatás esetében inkább egyfajta mentori, facilitátori szerepet vesz fel.

AZ OKTATÁSI KÖRNYEZET TECHNOLÓGIÁJA ÉS ESZKÖZRENDSZERE

1.  Kontakt osztálytermi tevékenység technológiája

Ebben az oktatásszervezési/tanítási módszerben a hagyományos, általunk már jól ismert tevékenységek vannak jelen. Itt beszélhetünk tanár- és tanulóközpontú módszerekről. Tanárközpontú a mindenki által jól ismert előadás (számítógépes támogatással vagy anélkül). Tanulóközpontú módszer például a csoportmunka, a tréning, amikor a résztvevők aktivitása jelenti a tanulási-oktatási folyamat magját.

Kontakt osztálytermi tevékenységszervezéskor használható technikai eszközök például az interaktív tábla, a tabletek, laptopok, számítógépek. A legideálisabb az lenne, ha mindenkinek lenne saját készüléke, vagy a teremben minden tanuló számítógéphez jutna.
A konkakt oktatásban egyébként alkalmazható lenne a korábbi bejegyzésemben már említett Leonar3Do is.

2. Szimuláció és számítógépes játékok felhasználása az oktatásban

„Komoly”, elsősorban fejlesztő jelleggel készült számítógépes játékok alkalmazása előnyös az oktatásban, hiszen így a részvevő észre sem veszi, de tanul, bizonyos kompetenciái fejlődnek.

Alkalmazható az oktatásban szimuláció is, például egy KRESZ-tanfolyamon, ahol az útviszonyoknak megfelelő vezetést, vagy éppen a táblák felismerését lehet megtanulni. 

Szimulátort használnak a légitársaságok és a hadsereg is. Először nem igazi repülőgépbe ültetik be a pilóta-jelöltet, hanem szimulátorba (képen), ahol valós körülményeket modellező környezetben tanulhatja meg az illető a repülőgép vezetésének fortélyait.

3.  MLearning, mobil tanulási környezet

A mobil tanulás azt jelenti, hogy az oktatási tartalmakhoz bárhonnan (bármilyen eszközről) hozzá lehet férni, illetve a tanuló bárhonnan képes megtanulni a tananyagot. Tehát helytől és platformtól független oktatási-tanulási formáról beszélünk. Helyet ad az egyéni tanulásnak, ezáltal az egyéni idő- és feladatmenedzselésnek is, ám sajnos túlságosan a tananyagközpontú (nem a közösségi tevékenységet helyezi előtérbe).

4. Online eszközrendszerek a tanulás támogatásában

Ezt a tanulástámogatási formát a jelenléti oktatásban is lehet használni (az online eszközökkel segített oktatásban, a blended learningben és a távoktatásban ez tulajdonképpen alapfeltétel). Ilyen online eszközrendszer például a Slideshare, a Prezi, a Wikipédia, a megosztott Google Docs, a YouTube, illetve utóbbi konszolidáltabb változata, a TeacherTube.
Ezekkel az alkalmazásokkal nem csak felhasználhatom a már online-n található tartalmakat, hanem én magam is tölthetek fel tartalmakat (például blogolhatok, kommentelhetek, véleményt nyilváníthatok, videót tölthetek fel).

5. Online közösségek
Alapvetően nem tanulási céllal jöttek létre ezek a közösségek, mégis ügyesen alkalmazva a tanulás támogatására is alkalmazhatók. Tehát a tanulási-tanítási tevékenységet online közösségek alkotásával is lehet fokozni (illetve közösségbe való belépéssel). Ilyen online közösség az általunk is használt Facebook csoport, melyen a Tanár úr szerint nagyon aktív a társaság. :)
A tanulási tevékenység mellett az online közösségekre jellemző pozitív tényező a közösségi élmény is. Az ilyen közösségek közös cél- és értékfelfogás alapján szerveződnek. Ám itt a csoport tagjai nem feltétlenül akarnak személyesen is találkozni.

6. Online tanulási környezetek

Az ilyen tanulási környezetek tanulásmenedzsment céllal jöttek létre, itt nem a közösség létrehozása és fejlesztése a cél. Ilyen például az egyetemen használatos Moodle, illetve az ILIAS és a CooSpace.
Léteznek az úgynevezett LMS (Learning Management System) és az LCMS (Learning Content Management System) rendszerek. Előbbi a tanulás, utóbbi a tanulás és az oktatási tartalom menedzselésére létrehozott oktatási keretrendszer. LCMS rendszer például az ELTE e-learning rendszere, a Moodle.

7. Virtuális oktatási környezetek technológiája

Lényeges tisztázni, hogy az online és a virtuális tér közti különbséget: az online környezet kétdimenziós (például Facebook), a virtuális környezet azonban háromdimenziós (Second Life).

Virtuális oktatási környezetre jellemző a kommunikáció és az interakció, emellett multimédiás eszközök is alkalmazhatók rajta.

"A multimédia meghatározott céllal előállított, médiaelemeket tartalmazó adatbázis és kezelőfelület, ahol az interaktivitás a  kulcsszereplő."[2]

Kommunikáció: azonnali és késleltetett üzenet küldésére van lehetőség, illetve élőszóban is kommunikálhatunk az interneten keresztül.

Interakció: megfelelő technika és aktivizálás kell hozzá, illetve az, hogy a résztvevők motiváltak legyenek. Akadályozó tényező lehet (főleg kezdetben) a metakommunikáció hiánya.

Első látásra furcsa lehet az ilyen környezetben történő tanulás: egyrészt azért, mert a tanuló előtte még nem találkozott ilyen jellegű programmal, másrészt, mert a való élettől eltérő dolgok tapasztalhatók benne. Nem feltétlenül a repülésre és a szék semmiből való elővarázsolására gondolok, hanem arra, hogy itt egyáltalán nem építhetünk a másik résztvevő gesztusaira, metakommunikációjára. Nekem például nagyon furcsa volt, hogy a Second Life-os konzultáción az egyéni szereplésem során abszolút semmit nem hallottam a "körülöttem" zajló eseményekből, se egy tüsszentést, se egy levegővételt, abszolút semmit. Így nem tudhattam vajon hallanak-e a többiek, és ha igen, elég jól hallanak-e. Illetve a metakommunikációjukból nem szűrhettem le, mit gondolnak.
De ezt meg fogom szokni. Érdekes volt a hétfői konzultáció, úgy gondolom, virtuálisan is jól tudtunk csapatként dolgozni. :)

Felhasznált irodalom:

[1] Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest, 2007. p. 44.
[2] Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest, 2007. p. 43.

Second Life-os kép forrása: http://bit.ly/waSVas (2012. március 7.)