Távoktatás 6. óra: Az oktatási környezet technológiája és eszközrendszere II.

Konzultációink helyszíne a Second Life-on
madártávlatból (saját kép)

Előző héten rendhagyó módon nem kellett blogbejegyzést készíteni, akkor ugyanis a Moodle és a Second Life integrálásából született Sloodle eszközöket próbáltuk ki. A Second Life felületén elért eredményeinket egyébként később is megtekinthetjük az Iskolapad felületén.

A 6. távoktatás órán folytattuk az oktatási környezet technológiájának és eszközrendszerének témáját.

1. Online eszközrendszerek a tanulás szolgálatában

Az online eszközök, a digitális tolltartó egyes eszközeinek segítségével az oktatási folyamat résztvevői (például a tanteremben ülő személyek) információt és különböző tudástartalmakat oszthatnak meg egymással, szűk környezetükkel, sőt, az egész (kül)világgal is. Maga a megosztás viszont alapvetően nem tanulási folyamat, csupán eszközhasználat.
Ezek az online eszközrendszerek tulajdonképpen olyanok, mint egy nap faliújság, az íróasztalunk meghosszabbítása, a pendrive-unk kiterjesztése.
A piacon hatalmas túlkínálat tapasztalható, rengeteg eszközt rakhatnánk bele digitális tolltartónkba. Érdemes inkább saját tolltartót kialakítani néhány eszközzel, amit viszont rendszeresen használunk.

2. Online közösségek

Ezek a közösségek nem oktatási környezetként jöttek létre (például a Facebook). Viszont mivel közösségről van szó, sokan tagjai, ezért tanulási célra is fel lehet használni. Ez azonban nem működik reflexszerűen, tudatos magatartásra, felhasználásra van szükség.

Az online eszközök tanulásban való alkalmazásával azonban felmerülhetnek problémák: a tanárszerep megváltozik. A Facebook csoport egy újfajta közösségszervezési lehetőség, azonban a tanárnak jól meg kell gondolnia, hogy hogyan akar a közösségi oldalon működni, illetve azt is, hogy mit oszt meg a hallgatóval. Létrehozhat akár két profilt is: egyiket a hallgatókkal való konzultációra, a másikat pedig magáncélra. Illetve módjában áll szabályozni, hogy mit láthatnak a hallgatói és mit nem.

Az online közösségek kapcsán négy alapprobléma jelentkezhet:

• Senki nem akar megosztani. A Facebook ilyen téren már nagy előnyben van, ott ugyanis sokan már reflexszerűen osztanak meg tartalmakat. Az e-learning felülteken viszont nem nagyon oszt meg tartalmakat senki. (Bár szerintem ha akarnék, se tudnék megosztani, ugyanis ha nincs fórum, akkor a fájlletöltésen kívül semmit nem tudunk az oldalon csinálni.) Általában van egy pont, amin át kell esni, utána már szívesebben oszt meg tartalmakat az ember. Facebook-on, a távoktatás csoportban is egyre szívesebben osztunk meg érdekes cikkeket, konzultáción készített képet.
• Ismerősök csoportkezelése, kapcsolatmenedzsment. Ezalatt például a tanár-diák viszonyt értjük. Tehát online környezetben milyen kapcsolatot tartson az ember tanárával, diákjaival. Erről megoszlanak a vélemények. Van aki szerint szigorúan be kell tartani a kontakt órán is meglévő formulákat, szabályokat, van aki szerint online környezetben ezen egy kicsit lehet lazítani.
• Problematikus még más rendszerek integrálása. Sok alkalmazás kínálja magát.
• Problémaként merülhet fel a már említett profilkezelés: vagyis meg kell válogatnunk, hogy kivel mit osztunk meg (nemcsak rázúdítjuk minden tartalmunkat az összes ismerősünkre vagy  Facebook világára).

Online tanulóközösségek kapcsán érdemes megemlíteni a Khan Akadémiát, ahol az emberek online közösségben, szervezetten tanulhatnak, kurzusokat lehet felvenni, a munkát pedig tutorok segítik.

Egy másik online tanulóközösség a Peer to Peer University, ahol a részvevők egymás között osztják meg tudásukat. Alapja tehát az egymástól való tanulás.

A fent említett két közösségnél tehát fordított szemléletmód figyelhető meg: nem az intézményesült oktatás készít webes alkalmazást, hanem a nyílt oktatás intézményesül az interneten. A tanulás és a közösségbe tartozás örömét pedig online környezetben is át lehet élni, csakúgy mint a hagyományos intézményesült felsőoktatási keretek között.
Összegében ezek a közösségek azért tudtak kialakulni, mert az emberek rájöttek arra, hogy tanulni öröm, ezt pedig az interneten keresztül, sőt akár egymástól is lehet.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez mind szép, de kis fogja igazolni azt, hogy az illető elvégzett egy vagy több kurzust egy efféle egyetemen. Néhány "intézmény" ad a LinkedIn profilba igazolást a végezettségről, azonban itt mégsem ez a lényeg. A legfontosabb, hogy az egyén a tanulás folytán gazdagabb lett bizonyos tudással, kompetenciákkal, tanulmányai alatt közösségbe tartott (és ehhez még csak ki sem kellett kimozdulnia otthonról).

3. Online tanulási környezetek

Az LCMS rendszereknek, így a Moodle-nek leginkább tartalommegosztó felületként, könyvjelzőként, linkgyűjteményként funkcionálnak, mint igazi tanulásmenedzselő rendszerként. A Web2-es eszközök pedig elveszik a teret előle, ott az ember ugyanis aktív lehet, megoszthat, véleményezhet.

Ezeket a rendszereket tehát valamilyen másik irányba kéne továbbfejleszteni, kooperatívabbá kellene őket tenni.

4. Virtuális oktatási környezetek

Már korábban említettem, hogy virtuálisnak a 3 dimenziós környezetet nevezzük. Ilyen környezet az általunk is használt Second Life.

Hat szempont alapján néztük végig a virtuális környezetek jellemzőit:

• A virtuális környezet használatakor felmerül a személyesség kérdése. Sokan azt állítják, hogy a virtuális világ nagyon személytelen. Mégis valahogy valószerűtlenül reális, hiszen egy alternatív formában, de végülis jelen vagyunk egy térben. Avatárjaink nem tudnak elbújni, maximum szellem alakban csatlakozni (bár a tapasztaltabb felhasználók már ezt is ki tudják szűrni). Bár a való élethez hasonlóan itt is van lehetőség mással foglalkozni (a valóságban, például osztálytermi környezetben a pad ápol és eltakar, Second Life-os ténykedéseim alatt pedig akár nyugodtan megvacsorázhatnék, senki nem venné észre. Mint ahogy real life-ban, itt is beszélgetünk, kommunikálunk egymással. Bár metakommunikációra az avatár képtelen, mégis jó módja a más-más helyről egy időben lezajló kommunikációnak.
•  A 3 dimenziós környezet rendkívül nagy mértékben formálható, alakítható. Virtuális környezet kialakításánál meg kell fontolni, hogy a valós környeztet másoljuk inkább, vagy alakítsunk ki saját magunk által megkonstruált környezetet. A véleményem az, hogy a saját magunk kialakított környezet is lehet nagyon hatékony a munka (esetünkben a konzultáció) számára. Az általunk használt „füves területen” az embernek nincs bezártság érzése, és valahogy jól esik – ha virtuálisan is – de egy kicsit nem tantermi környezetben, hanem a természet lágy ölén tanulni. 

Nem ultramodern épület, mégis hatékony
a munka (saját kép)

• Harmadik vizsgálódási pontunk a térhasználat volt. Ez összekapcsolódik a környezet kialakításának problematikájával, tehát azzal, hogy valós helyszíneket modellezünk vagy fantáziánkra bízzuk a tér kialakítását (természetesen úgy, hogy az hatékony legyen). Beszéltünk a zártság és a nyílt tér viszonyáról is. Itt megint a konzultációink helyszínét említeném, ahol egy körülbelül előadó- teremnyi nagyságú helyen, mégis szabad virtuális térben folyik a munka. Próbakonzultációnk alkalmával meglátogattuk a nagy előadótermet is. Valóban nagyon jól néz ki a terület, le a kalappal a grafikusok előtt. Valahogy mégis túl merevnek éreztem. Teljesen megfelel számomra a képen látható füves területen székre vagy a földre való leülés.
• A virtuális környezetekbe multimédia eszközök szabadon beilleszthetők. Azonban nem biztos, hogy mindent bele kell tuszkolni ebbe a világba. Tanár úr mesélt a nemrég lezajlott konferenciáról, aminek a jó gyakorlatok a virtuális térben volt a témája. Elmondta, hogy az előadók a megtekintésre szánt YouTube videókat nem a rendelkezésre álló nagy kivetítőre tették ki, hanem belinkelték a chat-ablakba, és mindenki egyénileg megnézhette azt. 
• Kommunikáció szempontjából elmondható, hogy mind azonnali (chat, IM vagy beszéd), mind késleltetett üzenet küldhető a másik fél részére. Megfigyelhető, hogy sokszor úgy viselkednek az emberek virtuális környezetben, mint a való életben: ha valakinek mondani akarnak valamit, közel mennek hozzá, esetleg még felé is fordulnak az avatárral. Illetve élnek bizonyos viselkedési formák is: ha például egyik avatár véletlenül a másik ölébe ül (mert például azt nem lehet megfelelőképpen irányítani), az avatár gazdája rendszerint bocsánatot kér. Pedig avatárjaink tényleg nem súlyos egyéniségek, és attól mert a másik az ölében vagy a nyakán ül, még látni lehet a többieket vagy a kivetítőt. Mégis bocsánatot kérnek. 
• A hatodik szempont, amiről beszéltünk az interakció szempontja volt. Mivel avatárjaink nem képesek metakommunikációra, kezdetben kissé nehézkes lehet a kommunikáció. De úgy gondolom, ez megszokható. Egy idő után pedig hang alapján már valamennyire be tudjuk azonosítani egymást (ha mást nem, azt, hogy őt már hallottuk máskor beszélni), ezáltal talán könnyebbé válthat az interakció.

A szerdai órán, illetve a próbakonzultáció alkalmával is volt szó az avatárok öltözködési (illetve egészen pontosan öltöztetési) szokásairól. Általánosságban elmondható, hogy a nők több időt töltenek azzal, hogy avatárjaik kinézete jó legyen (esetenként időről időre új ruhakölteményekben jelennek meg). A férfiakat ez nem érdekli. Szerintem ez egyrészt a nők ruhák, öltözködés és divat iránti jobb fogékonyságával magyarázható, másrészt azzal, hogy a nők kiskorukban sokat babáztak, vagy már felnőttek és saját gyermeküket öltöztetik – és voltaképpen is ez baba, ami öltöztetni lehet. Bár a nők között is akad olyan, akit elsősorban a dolog kommunikációs aspektusa, a konzultációs tevékenység érdekel, és nem az, hogy néz ki az avatárja. 

A próbakonzultáción arról is szó esett, hogy az ember egy idő után inkább saját képére formálja virtuális teremtményét. Illetve, ha kezdetben változtatta is, egy idő utána nem avatárja kinézetével, hanem a kommunikációval, a konzultációval fog törődni. Kíváncsi vagyok három-négy hét múlva hogy fognak kinézni a csoport avatárjai…

-*-

 

Egy kis kitérő/kiegészítés a személyesség kapcsán 
(Tudom, hogy az órán a virtualitás kapcsán volt szó a személyesség problematikájáról, ez pedig online, de úgy gondolom érdekes lehet, így megosztom.)

Nemcsak a virtuális eszközrendszerekkel, hanem az elektronikus eszközök használatával kapcsolatban is kialakult az a szemlélet, hogy ez nagymértékben elszemélytelenít. Tanár úr többször mesélt már ennek ellenkezőjéről. Nos, egyik kurzusom kapcsán is találtam ehhez kapcsolódó tartalmat. Remélem tetszeni fog.

***Elsőéves nappalisoknak innentől spoilerveszély!!*** :)

A kurkászás és az email

Ugye nem úgy gondolunk például az email-re, mint a társadalmi rend közvetett fenntartójára? Pedig van némi szerepe a társadalmi rend stabilitását adó gyenge kapcsoltok fenntartásában.

Meggyőzés és befolyásolás elmélete című kurzusomra Csermely Péter A  rejtett hálózatok ereje című könyvének egyik fejezetét dolgozom fel (9. fejezet: Társadalmi hálózatok). Ebben a fejezetben ír Csermely a "vakargatásokról". Ezt más néven kurkászásnak nevezhetjük. Csinálják a majmok, csinálják az emberek - csak épp más funkciót tölt be. A majmoknál elsődleges funkciója természetesen a bunda tisztán tartása, a kórokozók eltávolítása, a fertőzések megelőzése. Van azonban  a kurkászásnak egy másik, szociális funkciója is: kapcsolatfenntartásra, a közösség kohéziójának megőrzésére is alkalmas.

Az emberek a kurkászás hagyományos módját - tehát a kártevők eltávolítását - ritkábban végzik, például táborozás, kirándulás után alkalmazzák gyerekeiken (megnézik, hogy nincs-e bennük kullancs). A szociális változatot azonban már sokkal gyakrabban használjuk!

A hagyományos fizikai vakargatás mellett beszélhetünk még az ún. "pótvakargatásról" is. Ilyen a mosoly, a trécselés és a pletyka.

A technika elterjedésével azonban megjelent a "pót-pótvakargatás" is. Itt a fizikai jelenlétet felváltotta az online létezés. Itt már nem a vakargatás fizikai aktusa kerül át a beszélgetés síkjára, hanem a személyes jelenlétet váltja fel az  online (Csermely virtuálisat ír, de az email ugyebár online). A pót-pótvakargatásoknak több konkrét formája van. Például a telefon, az SMS, az email, a chat is pót-pótvakargatásnak minősül. Nos, úgy tűnik korunkban az emailnek és társainak igenis fontos szociális szerepe van. Hogy a Facebookról vagy a Skype-ról, ahol élőben tudjuk pótvakargatni ismerőseinket, barátainkat már ne is beszéljünk. Vagy ahogy Csermely fogalmaz: "így tehát a XXI. század társadalmak és psziché egyik legfontosabb stabilizálóivá léptek elő."[1]

Csermely alapvetően negatív minőségben említi azt, hogy a technika fejlődésével a személyközi kapcsolatok áttevődtek online síkra. Az előadások során is többször előkerült, hogy az email (illetve általában a technika) kapcsán sokan a felhozzák a személytelenséget, mint negatív tulajdonságot. De legalább van mód arra, hogy ilyen módon is vakargassuk egymást...

Ui.: Miért van az, hogy a Word ismeri az avatár szót, de az andragógiát nem?

_________

Felhasznált irodalom:

[1] Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje. Vincze Kiadó, Budapest.

Képek lelőhelyei:

http://bit.ly/GMBcT9

http://bit.ly/GMVAj4

http://bit.ly/GGx6sX

http://bit.ly/GHu4TA