Információtudomány. Szakirodalmi tétel: Virtuális világ és valós tér

Forrás: Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek. In: Talyigás Judit (szerk.): Az Internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. SCOLAR, Budapest, 2010. p. 193-205.

Őszintén szólva ez a fejezetet csak részben egyezett előzetes várakozásaimmal, gondolataimmal.   Bár lehet, hogy azért, mert már a hátam mögött van jónéhány előadás, és SL-ben eltöltött konzultáció... :)
Úgy gondoltam, a virtuális világ-valós tér viszonyában megemlíti majd azokat az eseteket, amikor a valós tér képezi valamilyen alkalmazás (például GPS, Google Maps) alapját. - Ezt a szerző ki is fejtette írásában.

A másik megközelítést pedig a virtuális, tehát 3D-s terek (világok) felől teszi - gondoltam. Például a Second Life-ban (vagy más számítógépes, három dimenziós virtuális térben) hogyan képeződnek le a terek: a valóságot akarják reprezentálni vagy egy teljesen új világot alkotnak? Illetve ezek a terek és a felhasználók hogyan viszonyulnak a való világhoz. Végül ezen világokban való elmélyülés esetleges veszélyeit sorolja majd fel (elmagányosodás, elszemélytelenedés stb.).

A fejezetben a helymeghatározás témaköréről (tehát a valós világ leképezéséről) volt szó, a virtuális valóság programok és a valós terek viszonyairól nem. Ám ez a kiadvány egyfajta konferenciakötet, tehát gondolom a szerzőnek nem volt lehetősége mindenre kitérni.

VIRTUÁLIS VILÁG ÉS VALÓS TÉR. UTÓPIÁK, REALITÁS, VESZÉLYEK

A tér leképezése
Az emberiség régi vágya, hogy az őt körülvevő világ jelenségeit, tárgyait valósághűen visszatükrözze, leképezze. Teszi ezt azért, mert így biztonságban érezheti magát a világban, (tehát tudja hol jár, milyen objektumok, utak, városok találhatóak körülötte, merre kell mennie stb.) A térbeli biztonságérzet elvesztése ugyanis feszültséget, félelemérzetet okoz.

Ezt kezdetben térképpel oldották meg, amely még csak kevesek számára volt hozzáférhető. Majd a nyomdászat elterjedésével ezeket is sokszorosítani tudták, így szélesebb közönséghez tudott eljutni.

A technika dinamikus fejlődésével azonban az emberek rendelkezésére álltak olyan eszközök, amelyek sok frissítést, a tér leképezésének dinamikus változtatását lehetővé tették (tehát egy frissítéssel változtatható a kép, nem kell újból kinyomtatni a térképeket). A szerző úgy fogalmaz, hogy "az internet széles körű elterjedése és a helymeghatározás technológiájának egyszerűsödése jelentősen megemelte a térbeli adatok alkalmazásának mennyiségi, minőségi elvárásait." [1] Szerintem a helymeghatározás technikája pont, hogy bonyolultabbá vált - csak épp az emberek megtanulták ezt is használni...

Az adatokat kezdetben az emberek saját megfigyeléseire, tapasztalataira alapozták. Jóval később, 1783-ban pedig az első irányított ballon segítségével, a levegőből is tudtak felvételeket készíteni. 1957-től, az első műhold pályára bocsátásától már az űrből készült felvételek segítségével tudják meghatározni a szakemberek a minket körülvevő világ egyes részeit. A XX. század közepétől pedig a rengeteg képi információ és a pontos megjelenítés igénye miatt a meglévő képeket (adatokat) digitalizálják.

Jelentős változást hozott a civil felhasználók megjelenése a helymeghatározás, térképészet világában, mert felborította az addig szigorú szakmai alkalmazások szokásrendjét (másfelől viszont a felhasználói megosztások által könnyebbé is vált a helymeghatározás, ugyanis így több információ áll a szakemberek rendelkezésére).

Azt is megemlíti e gondolat kapcsán, hogy a tér leképezése mennyire sok gondot okoz a szakembereknek (például mérnökök, művészek). Valóban komoly feladat. Ám ezt valahol fel lehetne fogni kihívásként is: új módszerekkel, technikákkal, új eszközök alkalmazásával felfedezni új tájakat. esetleg már ismert vagy éppen most felfedezett helyeket, objektumokat valósághűbben ábrázolni, megjeleníteni.

A valóság modellezésére hivatott modelleket öt csoportra osztja a szerző:

1. Az interneten közvetlenül elélhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, egydimenziós névjegyzékek. Feladatuk, hogy az adott térség iránt érdeklődőket információval ellássák.
2. Az adott térséget két dimenzióban, madárperspektívából ábrázoló oldalak. 
3. Az adott térség objektumainak 3D-s modellekben való megjelenítése. Professzionális modelleknél a cél legtöbbször a szimuláció vagy a térbeli elemzés támogatása.
4. Intelligens modellek. Ezek már nemcsak információt és szép látványt biztosítanak, hanem a környezetei viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel lehetőséget biztosítanak az interakcióra.
5. Kiterjesztett valósághű modellek. Ezek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára teszik elérhetővé a szolgáltatásukat okostelefonon (például az éttermeket rávetítik az adott kerületrészre).

Egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a térbeli viszonyokat geometriailag hű módon leíró 3D-s komplex modellek.
Azonban ezek az eszközök sem jelentenek 100%-ig biztos helymeghatározást. A GPS is tévedhet, mert nem biztos, hogy a legújabb helyzetet (pl. útlezárás) mutatja. Tehát ezeket az eszközöket is ésszel kell kezelni.

Nemzetbiztonság és az egyén pozíciójának kérdése

A technológia segítségével létrehozott térbeli modelleket nemzetbiztonsági okok miatt megmásíthatják. Ekkor a térképen egy-egy területet manipulálnak, eltakarnak, máshogy jelenítenek meg, mint ahogy az a valóságban létezik. A könyv említ egy gödöllői létesítményt, melyet elég viccesen sikerült kikozmetikázni. Rákerestem. Valóban nem sikerült túl elegánsra (hihetőre) az "álcázás".

Az, hogy mennyire élesen vagy épp homályosan mutatnak be egy területet, kultúránként, országonként eltérhet. Valószínűleg mindenhol vannak olyan katonai létesítmények, amelyeket nemzetbiztonsági okok miatt kitakarnak. Van, ahol viszont az utcarészleteket is elhomályosítják. Egy demokratikus országban minden bizonnyal több területet tesznek az átlagember számára is elérhetővé. Míg Budapesten láthatom az utcán parkoló autókat is, Sydney-ben láthatom az Operaház mellett sétáló embereket, addig például Kína vagy Kuba egyes területeket akár el is rejthetnek dolgokat, vagy kellőképpen homályosan jelenítenek meg egy-egy objektumot.
Körülbelül egy hónapja az Indexen is megjelent egy rövid cikk (itt) arról, hogy bizonyos helyeket csak homályosan lehet látni a GoogleMaps-en, és vannak olyan helyek is, amit egyáltalán nem lehet látni (ennek ugyebár leginkább katonai okai vannak). Más helyeket pedig láthatóvá tettek. A Fehér Házat például korábban nem lehetett látni, most pedig már láthatom az egész kertet felülről, és ha van időm, néhány terembe is benézhetek (jobbra).

A térbeli adatokhoz való hozzáférés nemzetbiztonsági okból való korlátozása mellett előkerült az egyén térbeli tartózkodásának adatival való önrendelkezésének kérdése is. Tehát: kinek a tulajdonát is képezi az egyén pozíciója?

A könyv azt is megemlíti, hogy a pozíció meghatározására szolgáló eszközökkel követni tudnak, tehát mindig megmondható, hol járunk éppen.

EGY KIS KIEGÉSZÍTÉS, MERT SZERINTEM IDE VONATKOZIK :)
360 CITIES...

Azért térek ki erre, mert az itt található képek nagyon valósághűen adják vissza a virtuális terek látványát. Valójában a valóságnak csak egyfajta leképezéséről van szó, de mégis, már-már a valós tér érzetét kelti... :)
Íme néhány példa:

A Kazinczy utcai zsinagóga

• Sydney, Opera House (http://bit.ly/I9nave)
• Las Vegas, utcakép (http://bit.ly/J5iRUE) 

(Egyébként itt is szóba jöhet a kukkoló társadalomnál már említett magánszféra fogalma, ugyanis némely képen a rajta lévők arca pontosan kivehető...)


___________
Felhasznált irodalom:
[1] Forrás: Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek. In: Talyigás Judit (szerk.): Az Internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében. SCOLAR, Budapest, 2010. p. 193-205.
Titkos helyek a Google Maps-en.  http://index.hu/tech/2012/03/26/titkos_helyek_google_mapsen/