Információtudomány. Szakirodalmi tétel: Az internetezés és az értékrend összefüggései Európában

Csepeli György - Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Budapest, 2010.

A könyv ezen fejezete azt mutatja be, hogy mennyire élnek Európában, illetve Magyarországon a kulturális és történelmi hagyományok, illetve az új IKT eszközök elterjedése és használata milyen megfelelést mutat.  

1. Európa régiói és az internethasználat

A European Values Study adatfelvételeiben nem kérdeztek rá az internethasználatra, a 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás keretein belül azonban igen. Ezen kutatás eredményeire alapozva európai összehasonlításban vizsgálható a magyarok internethasználatának társadalmi-kulturális kontextusa. A kérdőív kérdésblokkokban vizsgálta a válaszadók számára fontos értékeket, így kulturális-társadalmi tekintetben összehasonlíthatóvá vált az internethasználat az egyes országok állampolgárainak internethasználata.

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy már a Kr. sz. 800-as években is jól elkülöníthető határa volt a fejlett és a kevésbé fejlett térségeknek. Egy Elba-Saale-Lajta határt (tehát körülbelül Hamburgtól Pozsonyig terjedő vonalat) határozott meg, melyet már a korabeliek is Nyugatnak neveztek.

Azt feltételezhetnénk, hogy az infokommunikációs technológiák elterjedése a gyorsasága miatt felülírta a múltat, függetlenedett tőle.A kutatás eredményei azonban mást mutattak.

A fent említett kérdőívben többek között a következő kérdést tették fel: „Milyen gyakran használja az internetet, a világhálót vagy az e-mailt – otthon, a munkahelyén, vagy más helyen – magáncélra?”[1] A válaszutak hétfokú skála segítségével árnyalhatták. (A válaszlehetőségek a „soha”-tól a „minden nap”-ig terjedtek.) A könyv bemutat egy ábrát is, melyen azon válaszadók arányát demonstrálja, akik az internetet magáncélra minden nap használják. Nem meglepő módon az eredmények szerint az egyes országok között eltérések fedezhetők. Az eredmények alapján három csoport (régió) látszik kirajzolódni Az északi országok (Norvégia, Dánia, Hollandia) lakosai közül használják a legtöbben az internetet nap mint nap. A Hamburg-Pozsony határtól nyugatra élők alkotják a második régiót. A képzeletbeli határ keleti oldalán élők pedig a harmadikat: az ebben a régióban élők interneteznek a legkevesebbet. (Talán azért is, mert ebben a régióban engedhetik meg a legkevesebben, hogy internet-előfizetésre költsenek.)

Általánosságban elmondható, hogy a fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók többet (vagy többen) interneteznek, mint az idősek, az alacsony iskolai végzettségűek vagy az inaktívak.

2. Etatizmus (etat: fr., állam)

Az EU-hoz 2004 előtt csatlakozott országok mind Nyugat-Európa részei, ahol az állam és a piacgazdaság szerepe kellőképpen tisztázott. A 2004 után csatlakozott országok a rendszerváltásuk előtt nem tapasztalhatták meg milyen a szabad piacgazdaság, a gazdaságot egy központi hatalom irányította. A rendszerváltás után viszont sokan jártak rosszul, megnövekedtek a társadalmi különbségek. Ezért sokan inkább visszakívánkoztak volna az "átkosba". És bár a kelet-európai országokban megjelent többek között a magántulajdon, a gondolat- és szólásszabadság, az etatizmus iránti igény nem szűnt meg.

A kérdőív négy kérdést tett fel a magántulajdon és az állam kapcsolatáról [2]

 1.   "A kormánynak lépéseket kellene tennie a jövedelemkülönbségek csökkentése érdekében?”

A Nyugat országai kevésbé gondolták azt, hogy az államnak be kéne avatkoznia. Ezzel szemben azonban Magyarországon vagy Bulgáriában többen vélik úgy, hogy az államnak igenis be kell avatkoznia a jövedelmi helyzetbe.

2.     „Az emberek jövedelmében mutatkozó nagy különbségek azért elfogadhatók, hogy megfelelően tükrözzék a tehetség- és szorgalombeli különbségeket”?

Ezen kérdés értelmében Dánia a legkevésbé, Magyarország a leginkább etatista ország. Tehát hazánkban gondolják legkevésbé differenciáló tényezőnek a szorgalmat és a tehetséget.

3.    „Egy igazságos társadalomban az emberek életszínvonala között kis különbség kellene, hogy legyen?”

A dánok vélik úgy legkevésbé, hogy az igazságos társadalomban elfogadhatóak a csupán kis életszínvonalbeli eltérések. A ciprusiak és a portugálok közül gondolják a legtöbben, hogy csak a kis életszínvonalbeli eltérés elfogadható.

4.     „Milyen mértékben az állam felelőssége: biztosítani, hogy mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni szeretne?”

Az eredményekből kitűnik, hogy leginkább a magyarok és az oroszok várják el, hogy az állam teremtse meg a szükséges munkahelyeket, a svájciak és a hollandok pedig a legkevésbé.

Az etatizmus-index átlaga azt mutatja meg, hogy mely országok várják vagy tűrik el leginkább az állam beavatkozását bizonyos ügyekbe. Az előbbiek után nem meglepő módon Dánia a legkevésbé, Magyarország pedig a leginkább etatista ország (a felmérésben részt vett 20 ország közül).

Az etatizmus és az internethasználat

A vizsgált országokról elmondható, hogy az anti-etatisták gyakrabban, az etatisták ritkábban használják az internetet.

3. A munkahelyi autonómia 

Ehhez a kérdéscsoporthoz két kérdést tettek fel azoknak, akik már dolgoztak valaha életükben. 

1.   „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a munkahelyén a vezetőség, hogy döntsön a napi munkája megszervezésében?”

2.   „Milyen mértékben teszi/tette lehetővé a vezetőség, hogy a szervezet/vállalat tevékenységét érintő döntéseket befolyásolja?”[3]

 Az eredmények alapján Svédországban, Norvégiában és Dániában a legnagyobb a munkahelyi autonómia, míg Szlovákiában illetve Magyarországon a legkisebb.

Munkahelyi autonómia és internethasználat

Az internethasználat Finnország, Norvégia, illetve Svédország kivételével minden országban együtt jár a munkahelyi autonómia magasabb szintjével. Tehát a fejlett kapitalista országok nagyobb beleszólást engednek az alkalmazottaiknak a szervezet ügyeibe. Elmondható még, hogy a magasabb munkahelyi autonómiával rendelkező országokban a dolgozók gyakrabban interneteznek, mint a kisebb autonómiával rendelkező országokban.

4. Bizalom

 A bizalom témakörére vonatkozóan az alább három kérdést tették fel:

1.   „Általánosságban Ön mit mondana? A legtöbb emberben meg lehet bízni, vagy inkább azt, hogy nem lehetünk elég óvatosak az emberi kapcsolatokban?”

2.   „Gondolja, hogy a legtöbb ember megpróbálná kihasználni Önt, ha alkalma nyílna rá, vagy igyekeznének tisztességesek lenni?”

3.   „Ön szerint az emberek inkább csak magukkal törődnek, vagy általában segítőkészek?”[4]

Erre a három kérdésre adott válaszok értékeit átlagolva kapjuk a szociális bizalmi indexet.

A skandináv országokban bíznak meg az emberek legjobban egymásban, míg a 2004 után csatlakozott korábbi szocialista országokban a legkevésbé. 

Az eredményekből az is kiderült, hogy abban az országokban használnak inkább a mindennapjaikban internetet, ahol magasabb a bizalom szintje.

5. Egyén és társadalom

A válaszadóknak segítség nélkül ki kellett tölteni egy érték-tesztet (Schwartz-teszt). Ez alapján 21 személyiségtípusba sorolták be a válaszadókat. A szerzők ezután három elv mentén, az alturizmus-univerzalizmus, az individualizmus és a konformizmus alapján csoportosították a válaszadókat.

6. Értékrendek és országok

Az alábbi táblázatban [5] a szerzők összesítették a korábban említett szempontok szerint a válaszadók típusait. Így három csoportot hoztak létre: a cselekvőket, a lázadókat és a szenvedőket.

 

A cselekvők önmagukra, mint az értékek forrásaira és hordozóira tekintenek, egyáltalán nem konformak, de toleránsak és alturisták. A szenvedők csupán az élet nyomorúságát akarják átvészelni, konformak, gyanakvóak és alig ismerik a munkahelyi autonómiát. A lázadók pedig leginkább tagadnak: elutasítják a konformizmust, az etatizmust. Nem toleránsak és nem alturisták.

7. Értékrend és internethasználat

A tipizálás után internethasználat szempontjából is megvizsgálták az előbb említett ideáltípusokat. Az eredmény a következőképpen alakult: a cselekvők 54,4%-a , a lázadók 37%, míg a szenvedők a

24,2%-a internetezik napi rendszerességgel.

8. Európa három történeti régiója a 21. században

A fejezet utolsó részében Szűcs Jenő három európai régióira alkalmazva mérték fel a három ideáltípus előfordulásának gyakoriságát. Az eredményből kitűnik, hogy az észak- és nyugat-európai országokban magas a cselekvők aránya, a kelet-európai országokban viszont csak kevés ilyen típusú ember akad. A szenvedők legnagyobb számban Magyarországon, Szlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban és Szlovéniában élnek. A lázadók mindenhol kisebbségben vannak.

Végül a szerzők azt a kérdést teszik fel, hogy "az új infokommunikációs technológiák elterjedése, az internet egyetemesen elérhetővé tétele és a digitális írástudás általánossá válása vajon megoldja-e az európai társadalmak egységesülését, felszámolja-e a múltból örökölt különbségeket?"[6] A kérdést rögtön meg is válaszolták: nem. Az internet csupán egy eszköz. Ahhoz, hogy érdemben valami történjen, magának a társadalomnak kellene megváltoznia...

 _____________________
Felhasznált irodalom:

• Az internetezés és az értékrend összefüggései Európában. In: Csepeli György - Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, Budapest, 2010.  Internetes elérhetősége:
  Csepeli György - Prazsák Gergő: Internetezés és az erkölcsi értékrend összefüggései Európában. Társadalom az információs korban - projekt.
  http://bit.ly/H6ck4H (2012. 05. 02.)
• [1] http://bit.ly/H6ck4H
• [2] http://bit.ly/H6ck4H
• [3] http://bit.ly/H6ck4H
• [4] http://bit.ly/H6ck4H
• [5] http://bit.ly/H6ck4H
• [6] http://bit.ly/H6ck4H
• Kép lelőhelye:http://bit.ly/Kz2oT3